A zágrábi székhelyű Vaskori Duna Út Egyesület célja a régióban zajló örökségturisztikai fejlesztések támogatása, valamint a lassú és fenntartható turizmus szellemének képviselete. A projekthez kapcsolódóan 2021 nyarán jelent meg angol nyelven az Iron Age Danube Route magazin, amelynek magyar nyelvű verziója az év végére készült el. Ez a kiadvány azoknak kíván tudást, olvasmányélményt és egyúttal hasznos ismereteket nyújtani, akik a természet és a kultúra közös értékei irányt fogékonyak. A vaskori helyszínek ugyanis gyakran a táj alkotóelemeinek is tekinthetők, mint például a sánc-árok rendszerrel övezett erődített magaslati települések vagy az ezekhez tartozó – a vaskori vezetőréteg temetkezésére szolgáló halomsírok alkotta – halomsírmezők. Ezek értelmezése azonban gyakran igényel magyarázatot, ahogy a több mint kétezer évvel ezelőtt élt emberek életmódjának, vallási szertartásainak, temetkezési szokásainak felidézése is.
A „Yamnaya Interactions” 12 ország 32 kutatójának 20 közleményét tartalmazza. A legújabb kutatás vonatkozásában a 2019 áprilisában Helsinkiben rendezett tudományos műhely jelen kiadványa a Jamnaja és Zsinegdíszes kerámia kultúra népének nyugati irányú vándorlásának útvonalaihoz mutatja be, valamint szerteágazó kapcsolataikat a Kárpátoktól mind északra, mind délre fekvő helyi közösségekkel Kr. e. 3000 körül és után. A kötet a földrajzi környezet, időrend, valamint az események sorozatainak legújabb értelmezését adja közre, ugyanakkor a temetkezési szokások és anyagi kultúra nemzetközi és helyi összefüggéseit is bemutatja.
2016–2021 között a lengyel-szerb közös kutatási projekt a Kr. e. 3. évezredre keltezett vajdasági halomsírokra összpontosított. A kutatás középpontjában az eurázsiai steppe nyugati határán fekvő Bácska területén található, két kurgán, Šajkaš/Sajkásszentiván és Žabalj/Zsablya állt, amiken 2016–2018 között végeztek ásatást. A lelőhelyekről napvilágra került leletanyag jelenleg a vajdasági halomsírok tekintetében rendelkezésre álló legfontosabb forrásanyag, ami tágabban a Kárpát-medence vonatkozásában is jelentős. Jelen kötet a projekt eddig elvégzett terepi kutatásainak és a szakértői elemzéseknek az eredményeit adja közre.
A „Jamnaja kultúra dunai útja” pályázatát a Lengyel Nemzeti Tudományos Központ támogatta (Krakkó, Lengyelország). A kutatási projekt a Lengyel Tudományos Akadémia Régészeti és Néprajzi Intézete és az újvidéki Vajdasági Múzeum közötti együttműködés eredményeképpen valósult meg.
A Rudapithecus hungaricus egy 10-10,5 millió évvel ezelőtt élt, mára kihalt emberszabású ősmajom, amelynek maradványai az északkelet-magyarországi Rudabánya vasércbányájából kerültek elő. Az l971-ben megkezdett és csaknem ötven éven át tartó rendszeres ásatások a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerültek: magyar, amerikai, kanadai szakemberek vezetésével zajlottak a kutatások. A Rudabánya név ma már fogalom a paleontológiában, és az innen ismert állatmaradványok számtalan elméletet inspiráltak az emberré válásról és az emberszabásúak evolúciójáról.
Kötetünk szerzője 1971-től minden rudabányai ásatáson jelen volt, majd később a kutatások irányítójaként dolgozott, így hatalmas tudással és dokumentumanyaggal rendelkezik a lelőhelyről és az ott feltárt maradványokról. Rudabányán a kutatók „kézzel fogható” tényeket fedeztek fel, amelyek tág lehetőséget biztosítanak az évről-évre bővülő ismeretek fényében az ellentmondásos tudományos „mesék” bizonygatására is. A Rudapithecusszal, biológiájával, életmódjával, élőhelyével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat és a rudabányai kutatások történetét a könyv olvasmányos, közérthető formában tárgyalja, így az olvasónak nem kell elmélyednie a kívülálló számára átláthatatlan, könyvtárnyi mennyiségű tudománytörténeti és szaktudományi irodalomban. A további tájékozódást a könyv végén kiterjedt bibliográfia segíti, amely mind az érdeklődő laikusok, mind a szakemberek számára fontos információforrás. A könyv gazdag illusztrációs anyagát archív felvételek, valamint Mészáros Ildikó fotódokumentációja adja.
Az európai énkép nagyrészt a „Régi Világon”, a görög-római kultúrán alapul, ami kölcsönösen formáló kapcsolatokat ápolt az északi kultúrkörrel. Valójában azonban, Európa mindig is közeli kapcsolatban állt az eurázsiai steppe területekkel, így mindenféle hatások, módszerek és anyagi javak áramlottak keletről. Időről időre harcos lovas népek erős törzsszövetségei érkeztek nyugatra, és letelepedve kapcsolatot építettek Európa lakosságával. Míg a bolgárok, magyarok és törökök „birodalmai” középkori és koraújkori államalakulatokká váltak, a szarmaták, hunok és avarok eltűntek a térképről.
Jelen kötet a Miskolci Egyetemen 2019. június 19–21 között rendezett 5. Nemzetközi „Archeometallurgia Európában” Konferencián, számos különböző archeometallurgiai témában elhangzott előadásokból ad közre egy válogatást.