Az európai régészeti örökséget ért fosztogatásokról és vandalizmusról szóló beszámolók száma sajnálatos módon igencsak megnövekedett az elmúlt években. Ennek eredményeképp pótolhatatlan műtárgyak vesztek el, semmisültek meg, valamint régészeti lelőhelyek és műemlékek jutottak a pusztulás sorsára.
Feltétlenül szükséges ezeknek az eseteknek a számbavétele és elemzése. A műemlékeket, régészeti lelőhelyeket és leleteket ért károkról szóló híradások megszaporodása jelzi veszteségeink számának tényleges növekedését. Ugyanakkor tükrözheti a hatóságokhoz érkező bejelentések gyakoriságának az emelkedését is. Egy harmadik lehetőség pedig természetesen az, hogy ezek a károk ma talán nagyobb hírértékkel bírnak, mint korábban. Ez egy olyan összetett probléma, és olyan etikai kérdéseket vet fel, mely megköveteli, hogy a régészeti leletanyagot és a régészetet mint szakmát szélesebb társadalmi összefüggéseiben vizsgáljuk.
Ennek megvitatására nemzetközi konferencia került megrendezésre 2012-ben Párizsban különböző európai országokból érkezők részvételével. A konferencia célja az volt, hogy platformot teremtsenek a szükséges lépések, és ezek lehetséges társadalmi hatásainak a megtárgyalására. A szimpózium előadói olyan kérdéseket vetettek fel és elemeztek, illetve olyan megoldási javaslatokat terjesztettek elő, melyek közelebb viszik a szakmát a helyzet megértéséhez és annak kezeléséhez.
Összeköt vagy elválaszt a kulturális örökség; van-e akkora hatása, hogy befolyásolja az ’európaiság érzését’? Vajon felgyorsítják-e az európai integrációt a nemzetek történelmében fellelhető kapcsolódási pontok? Hozzájárulnak-e a közös kulturális gyökerek a gazdasági unióhoz? Továbbá, a kulturális örökség legyen-e eszköze Európa ’építésének’?
’Egység a sokféleségben’, az Európai Unió mottója, a második világháború óta nem volt még olyan időszerű, mint most. Ezekben a nehéz gazdasági időkben Európa egyre inkább szembesül azzal a jelenséggel, hogy polgárai nyíltan kiállnak nemzeti és regionális érdekeik védelmében. Ez hatalmas nyomást gyakorol az európai integrációs folyamatokra és a közös európai identitásra, melynek alapja az egyes EU-tagállamok saját, önálló kultúrája. Nagy kihívást jelent tehát az európai kulturális örökség sokszínűségének a megértése és bemutatása a szélesebb közönségnek, melynek megoldása a különböző tudományterületek – így a régészet, a történelem, a kultúratudomány és a muzeológia – képviselőinek a feladata.
A „Heritage reinvents Europe” mint téma megválasztása a 12. EAC konferencia tárgyául jelzi az Europae Archaeologiae Consilium hozzájárulását a közös európai identitásról szóló diskurzushoz.
A konferencia 2011. március 17. és 19. között került megrendezésre Ename (Belgium) kulturális központjában.
4 dokumentumfilm
3 CD: multimédiás adattár
27 település történelmi és kulturális kalauza, három – magyar, román és angol – nyelven
6 régészeti monográfia
4 konferenciakötet: tanulmányok az erdélyi középkori egyházi építészet (2 kötet), a régészet és a jelenkortörténet (1–1 kötet) témakörében
5 múzeumi évkönyv a régészet, történelem, néprajz és természettudomány témakörében
6 műemléki-múzeumi kalauz, illetve katalógus
3 történeti forráskiadvány
80 műemléki szórólap
A kiadvány a magyar kormány támogatásával 1999–2010 között megújult kárpát-medencei építészeti örökséget bemutató kiállítás anyagából
A magyar kormány 1998-ban hirdette meg az épített örökség megóvását, s a szellemi hagyományok továbbörökítését célzó, Nemzeti Örökség Program pályázatot, melyet az országhatáron túl élő magyar közösségek számára is elérhetővé tett. Az 1999 és 2007 (az erdélyi, gyulafehérvári székesegyház és Lázói-kápolna helyreállítási munkáit is beleszámítva 2010) között nyújtott anyagi és szakmai segítségnek köszönhetően elvégzett kutatási, feltárási és felújítási, állagmegóvási, illetve restaurátori munkák nyomán számos határon túli, magyar vonatkozású építészeti emlék vagy egyes berendezési tárgya, falképe, műrészlete újult meg vagy került napvilágra és menekült meg az enyészettől. A helyszíni kutatások dokumentációi, a megújult műemlékek állapota tükrözi mindazt a szeretetet, szakmai felkészültséget és igényességet, a különböző szakmák, intézmények, s a helyi közösségek képviselőinek egymás iránti bizalmát, a határokon átívelő együttműködést, mely nélkül a számtalan érték nem vált volna ismertté, s talán nyomtalanul veszett volna el az utókor számára.
A magyar állam részéről nyújtott anyagi és szakmai támogatás elsőrendű célja az volt, hogy a szakszerű állagmegóvást, felújítást, helyreállítást, fenntartást, s ahol szükséges a majdani méltó hasznosítást elősegítse. Olyképpen, hogy a támogatás ne csak az épületek állapotán javítson, hanem az a közösség, amelyik használja, kulturális gyökereit megtartva, helyben gyarapodjék, fejlődjék, s azáltal életminősége is javuljon.
A kiadvány a mintegy 60 jelentős értéket képviselő és javarészt példaértékű kutatáson, helyreállításon, felújításon, restauráláson átesett épített örökségi helyszínt, objektumot, valamint több települési inventarizációs és értékvizsgálati, illetve építészeti felmérő program eredményeit mutatja be magyar és angol nyelvű leírásokkal, gazdag fotó és rajzi illusztrációs anyaggal. Dokumentálva a hasonló címmel előbb Sepsiszentgyörgyön, Pécsen, Budapesten, Esztergomban, Komáromban, s legutóbb az Egyesült Államokban New Brunswickban, illetve Brüsszelben is megrendezett kiállítást. 2013-ban Oslóban, illetve Torontóban, Hamiltonban, s remélhetőleg Stockholmban, később talán Hollandiában is látható lesz a kiállítás.
A kötet előjegyezhető, illetve megrendelhető 5950,- HUF áron – postaköltséggel 7380 Ft/kötet – a Kiadó vagy a szerkesztő alábbi címén: crew@crewprint.hu és josebestyen@gmail.com
A kötet több évtizedes helyszíni kutatás eredményeire támaszkodva a történelem, a régészet és a művészettörténet eszközeivel mutatja be a középkori és a kora újkori Székelyföld tárgyi emlékeit és ezek tágabb tanulságait. Az alapvetően történeti-régészeti szemléletű szintézist a kétkötetes munka terjedelmes függelékében az embertani és történeti állattani vizsgálatok eredményei bővítik, illetve hitelesítik.
A munka kitér a székelyek korai történetének és sajátos rovásírásának kérdésére is, amit a településrégészet, illetve az embertani vizsgálatok segítségével fontos új megfigyelésekkel egészít ki. A fő figyelem azonban a középkor településtörténetére, a faluhálózat és a mezővárosok kialakulására, a templomok és a templom körüli temetők régészeti kutatására, a határvédelemre és a fegyverzetre, a kor szellemi műhelyeinek számító kolostorokra és a székelyföldi nemességre, valamint a nemesi reprezentáció tárgyi vonatkozásaira (várak, udvarházak, kályhák és asztali kerámia, temetkezés stb.) irányul. Nem tagadva a középkori Székelyföld számos archaikus vonását, a könyv szerzője nagy hangsúlyt fektet azon mozzanatok feltárására, amelyek a vizsgált jelenségek tágabb magyarországi és európai vonatkozásait világítják meg. Az eredményeket ennek megfelelően nem csupán helyi szempontból, hanem tágabb kontextusban, a vármegyei és a szászföldi kapcsolatok, illetve az Erdélyt érintő távolsági kereskedelem szempontjából is vizsgálja. Mindezt egy esettanulmány, az eddig kevéssé kutatott Aranyosszék emlékeinek részletes feldolgozása egészíti ki.
A könyv gazdag fekete-fehér és színes illusztrációs anyaga – a szöveghez hasonlóan – zömmel publikálatlan tárgyakat, alaprajzokat és egyéb részleteket mutat be. Az elmondottak jobb megértését terjedelmes bibliográfia és részletes helységnévmutató segíti. A magyar nyelvű szöveget részletes angol nyelvű összefoglalások és képaláírások egészítik ki, a munka lényegi megállapításai így a külföldi kutatás számára is hozzáférhetőek.