Könyvajánló

Az Árpád-házi királyok pecsétjei
Takács Imre
Corpus Sigillorum Hungariae Mediaevalis I. Budapest, Magyar Országos Levéltár (Hungarian National Archives), 2012. Nyelv: magyar, angol, Terjedelem: 192 oldal, ISBN/ISSN: 978-963-631-218-3
Book__001

Takács Imre legújabb, „Az Árpád-házi királyok pecsétjei” című könyvét a közelmúltban mutatták be a Magyar Országos Levéltárban. A kötet a Corpus Sigillorum Hungariae Mediaevalis című induló sorozat első része. A sorozat célja, hogy a középkori magyar pecsétek – többek között uralkodók és arisztokraták, valamint városok, egyházi intézmények és más szerveztek pecsétjeinek – katalógusát adja közre. Az első kötet az Árpád-házi (1000-1301) királyok időszakával foglalkozik, és összesen 48 tételt tartalmaz. Királyi pecsét használatára vonatkozó első utalás a Pannonhalmi Apátság 1001-ben kibocsátott alapítólevelében kapott helyet. A legkorábbi uralkodói pecsétek – többek között I. István király pecsétje – azonban nem maradtak fenn, így az egyes példányok sorozata Péter király (1039-1042, 1044-1046) szerény ólom bullájával indul, melyet I. András király (1046-1060) idézőpecsétje követ. A legszebbek a 12-13. századi királyok arany nagypecsétjei – például Imre király (1196-1204) arany bullája, mely a kötet borítóján szerepel. A könyv ismertet négy királynői pecsétet is a korszakból, valamint néhány, az Árpád-házi hercegek által kibocsátott példát.

A pecsétek (összesen 48 tételből álló) teljes katalógusa mellett a kötet egy hosszas bevezető tanulmányt is tartalmaz, melyben a szerző a témához kapcsolódó művészettörténeti kérdéseket tárgyalja. Szóba kerül többek között „a típusok története és ikonográfiája,” valamint a „kép és a stílus” kérdései. A gazdag összehasonlító képanyag egyértelműen bizonyítja, hogy ezek a miniatűr ötvösmunkák nemcsak a nyugat-európai királyi bélyegzőkkel rokoníthatóak, hanem a korabeli nagyszobrászati alkotásokkal is.

A kötet tartalmazza a teljes szöveg angol nyelvű fordítását, a szélesebb olvasóközönség számára is hozzáférhetővé téve ezáltal a témát.

Római Vicus Budaörsön – Régészeti tanulmányok
Szerkesztette: Ottományi Katalin
Nyelv: Magyar, Keménykötés, Terjedelem: 616 oldal, térképmelléklettel, fekete-fehér és színes képekkel, ISBN 978-963-9911-38-3
ottomanyi_cover.indd

A Budai-hegység déli peremén fekvő Budaörsön, a kedvező természeti és földrajzi viszonyoknak köszönhetően már 7 ezer éve megtelepedtek az első emberek. Itt került elő 2002-2003-ban, a római kori Pannonia eddig legteljesebben feltárt és legnagyobb kiterjedésű vidéki települése. A telep jelentőségét többek között az adja, hogy egy feliratos oltárkőről az ókori nevét (vicus Teuto.…) is ismerjük: az Aquincum területéhez tartozó pagus Herculius vezető vicusa volt.

Itt több mint négy évszázadon át követhetjük nyomon – a keltáktól a Kr.u. 5.  században betelepült barbárokig – egy civil, falusias jellegű település fejlődését, az egyes kőépület és lakóház típusokat. A nagy területű feltárásnak köszönhetően kirajzolódik a telep belső szerkezete, jól elkülöníthetőek a különböző funkciójú települési egységek, pl. gazdasági objektumok, ‘lakónegyedek’, kövezett utak.

A budaörsi vicus szervesen illeszkedik az Aquincum környéki településhálózatba. Az egyik belső, kereskedelmi út mellett fekszik, s mind a városi tisztségviselők, mind a limes menti táborok veterán katonái szívesen telepedtek le itt.

A feldolgozás a tartomány falusi településeinek megismeréséhez kulcsanyagot ad kezünkbe.

Kiderül, hogy ezek a vicusok kiterjedésükben, lélekszámukban, gazdasági funkciójukat tekintve rendkívül jelentősek voltak.

A kötetben Ottományi Katalin, Gabler Dénes, Maróti Éva, Merczi Mónika, Mráv Zsolt, Rupnik László, Sey Nikoletta és Torbágyi Melinda tanulmányai szerepelnek.

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap, Budaörs Város Önkormányzata és a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága támogatta.

La nécropole celtique à Ludas – Varjú-dűlő
Szerk.: Szabó Miklós
Nyelv: Francia, Keménykötés, Terjedelem: 319 oldal +55 tábla, fekete-fehér és színes képekkel, ISBN 978-963-236-583-1
Book__003

Ludas – Varjú-dűlő Magyarországon az egyik legnagyobb, komplex módon feltárt régészeti lelőhely. A hatalmas mennyiségű leletanyagból elsőként a kiemelt jelentőséggel bíró késő vaskori temető került közlésre. A kelta emlékek feldolgozása és a francia nyelven megjelent kötet előkészítése az ELTE Régészettudományi Intézet és az MTA-ELTE Interdiszciplináris Régészettudományi Kutatócsoport munkatársainak részvételével, valamint hazai és külföldi szakemberek bevonásával az OTKA Tudományos Iskola Program támogatásában valósult meg.
A kötet két jól elkülönülő, de egymást kiegészítő részből áll. Az első rész a hagyományos régészeti leírást és értékelést tartalmazza, míg a könyv másik felében egy-egy résztémára, problémára, természettudományos és interdiszciplináris kutatásokra fókuszáló tanulmányok találhatók.
A napvilágra került gazdag tárgyi emlékanyag mellett a ludasi temető elsődleges jelentősége, hogy feltárása teljesnek tekinthető, így vizsgálata egyedülálló lehetőséget teremt a kelta közösség társadalmi struktúrájának felvázolásához, ezáltal a térség késő vaskorának jobb megismeréséhez. A Mátra előterében a Kr.e. 4. század végén megtelepedett kelták által kb. 120-130 éven át (LT B2-C1 periódus) használt nekropoliszon belül egyértelműen elhatárolható sírcsoportok vannak, amelynek központi helyét a kétségtelenül vezető szerepet betöltő harcosok sírjai foglalták el. Közülük külön kiemelendő a temető centrumában feltárt, teljes fegyverzetében eltemetett férfi, akit arany gyűrűvel és rendkívül díszes karpereccel helyeztek végső nyugalomra. Ugyancsak lényeges az a síregyüttes, amelyben a harcos mellett sebészi műszerek eszköztára került elő. A fegyveres sírokból számos vésett díszű kard, a kelta művészet egyedi alkotásai kerültek elő, míg a női temetkezésekből álfiligrán technikával gazdagon díszített ékszerek az emlékanyag kvalitásos darabjai.
A mélyreható régészeti elemzés után külön tanulmányok taglalják az archeozoológiai leletanyag vizsgálatát, az embertani leleteket, a hólyagos kar- és lábpereceket, valamint az orvosi eszközöket és egyéb szerszámokat. A hagyományos régészeti megközelítés mellett kiemelt hangsúlyt kaptak azok az interdiszciplináris kutatások, amelyek elsősorban a kerámialeletek és a fémtárgyak anyagvizsgálatára irányultak, így teszik komplexszé a kelta temető feldolgozását.

A Kárpát-medence fémnyersanyag-forgalma a későbronzkorban és a vaskorban
Szerző: Czajlik Zoltán
Nyelv: magyar, Puhakötés, Terjedelem: 172 oldal, Fekete-fehér képekkel, ISBN 978-963-284-278-3
Book__004

Tálentum könyvek. Budapest: ELTE BTK, 2012A könyv georégészeti szempontrendszer alapján dolgozza fel a Kárpát-medencében egykor élt népek fémnyersanyag-felhasználásának történetét. a bronzkor kései szakaszától a vaskor végéig, közel két évezreden át. Bizonyos esetekben azonban elengedhetetlen, hogy visszanyúljon a fémfeldolgozás kezdeti időszakát jelentő késő neolitikus és rézkori kultúrák idejére is.
A munka alapját a szerző az elmúlt közel 20 évben a témában született publikációi, kutatásai, közvetlen magját pedig az 1997-ben elkészült, 1998-ban megvédett kandidátusi disszertációja adta. A kötetbe beépültek a Franciaországban eltöltött posztdoktori ösztöndíj tapasztalatai, valamint az ezt követő Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj és a Bolyai János Kutatói Ösztöndíj keretében végzett kutatások, melyek a magyarországi anyagokkal kapcsolatos ismeretek kiszélesítésére adtak lehetőséget. A kötet az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, az Új Széchenyi Terv és az Európai Unió támogatásával jelent meg.
Az első, kutatástörténettel foglalkozó fejezet főként a Kárpát-medencére és közvetlen környékére koncentrál. Jjelentős európai kitekintéssel tárgyalja a téma kutatásának alakulását a 19. századi kezdetektől napjainkig. A második, módszertannal foglalkozó rész sorra veszi az anyagvizsgálati módszerek, a régészeti és geológiai adatgyűjtés, a metallurgia és a kísérleti régészet lehetőségeit és eredményeit.
A harmadik fejezet a geológiai adottságok bemutatása után áttekinti a Kárpát-medence és környéke arany-, réz-, rézötvöző- (ón, antimon, ólon és cink), valamint vaslelőhelyeit, és azok őskori bányászatának esetleges lehetőségeit. A fejezetet Holl Balázs térképei egészítik ki. A negyedik fejezetben nyersanyag-típusonként írja le a különféle félkész termékek formai alapú tipológiai rendszerét, a formák értelmezését segítő ábrákkal egészít ki. Az ötödik rész a fémek anyagvizsgálatával kapcsolatban szerzett legújabb ismeretekről ad áttekintést.
A kötet utolsó fejezete a régészeti, gazdaságtörténeti szempontok tekintetében levonható tanulságok alapos, tömör összefoglalását nyújtja. Végigkövethetjük a fémnyersanyagok felhasználásának mai ismereteink szerint rekonstruálható változásait, dinamikáját a Kr.e. 2. évezredtől a La Tène korig.
A 26 oldalnyi bibliográfia nagy segítségére lehet a témában elmélyedni szándékozó kutatóknak. A könyv végén 36 tábla egészíti a szöveges információkat, melyek között 14 képes (rajz és fotó) és 22 táblázatokat tartalmazó oldal található, utóbbiak a különféle nyersanyagvizsgálatok eredményeit tartalmazzák. A kötet világos, logikus felépítése, struktúrája alapján elsőrendűen alkalmazható kézikönyv gyanánt, a szigorú következetességgel végigvitt sűrű jegyzetapparátus pedig a további tájékozódást segíti elő.

Die Praxis der Ausstellung. Über museale Konzepte auf Zeit und auf Dauer
szerk. Natter, Tobias G. – Fehr, Michael – Habsburg-Lothringen, Bettina.
Schriften zum Kultur- und Museumsmanagement. Bielefeld: Transcript – Verlag für Kommunikation, Kultur und soziale Praxis, 2012, Nyelv: német, ISBN: 978-3-8376-1862-4, Terjedelem: 255 oldal
UMS1862musNatter.indd

Ez a több ismert szakember cikkeit tartalmazó tanulmánykötet már a harmadik abban a sorban, amely a Voralbergi Landesmuseum 2013-ra tervezett újbóli megnyitása kapcsán készült. A kötetet szerkesztője Tobias Natter, 2011 óta a bécsi Leopold Múzeum, előtte pedig a Voralbergi Landesmuseum igazgatója, valamint két munkatársa.
Az elmúlt években a Voralbergi Landesmuseum új kiállítási koncepciójának kialakitása kapcsán egy három részes konferenciasorozatot szerveztek „Relaunch: Újragondolt múzem“ címmel. A rendezvényeknek Bregenz adott otthont, és szervezői közé tartozott a grazi Museumsakademie Joanneum, valamint a bécsi Universität der Künste is.
Az első konferencia előadásai már 2010-ben megjelentek „Das Schaudepot. Zwischen offenem Magazin und Inszenierung“ címmel. A most megjelent kötetben a másik két kongresszus a „Mit Dingen erzählen. Die Schausammlung“ (2010 november) és a „Mit Dingen argumentieren. Die Sonderausstellung“ (2011 március) vitaanyaga kerül közlésre. A negyedik konferencia előkészítése jelenleg zajlik, ennek témája az új tömegkommunikációs eszközök alkalmazási lehetőségei.
A kötetről részletes recenzió olvasható a hsozkult weboldalán:
Kristiane Janeke: Rezension zu: Natter, Tobias G.; Fehr, Michael; Habsburg-Lothringen, Bettina (Hrsg.): Die Praxis der Ausstellung. Über museale Konzepte auf Zeit und auf Dauer. Bielefeld 2012.
http://hsozkult.geschichte.hu-berlin.de/rezensionen/2012-4-237>