A „The Yamnaya Impact on Prehistoric Europe” sorozat első kötete Ilija Iliev és Stefan Bakărdžiev leletmentéseinek eredményeit mutatja be a Jamboli Történeti Múzeum öt bronzkori kurganjának vonatkozásában, Bulgária délkeleti részén. Ezeket a kurganokat Mogila, Draževo, Irečekovo és Bojanovo falvak közelében, 2004 és 2010 között tárták fel. Összesen több mint 40 bronzkori sír került napvilágra, az itt közölt szöveg, katalógus és illusztrációs anyag ezeket dolgozza fel. A legkorábbi sír, akárcsak Mogilában és Bojanovoban, a Kr. e. 4. évezred végéről származik. A következő időhorizont kb. 3000-től a Kr. e. 3. évezred közepéig tart és a Jamnaja népességhez kapcsolódik, amely a jellegzetes, gyékénnyel és deszkákkal borított sírgödrök, valamint a felemelt térddel, hátukon fekve eltemetett elhunytak és a sírokban talált okker maradványok alapján könnyen azonosítható volt. Más sírok a bolgár korai bronzkor hagyományai és a sztyeppei elemek keverékét mutatják. A középső bronzkorban továbbra is új halmok épültek a régióban. A kötet német nyelvű.
A Német Régészeti Intézet frankfurti Römisch-Germanische Kommission (DAI RGK) új sorozatot indított Confinia et horizontes címen, melynek célja a legújabb, neolit és bronzkori kutatások eredményeinek bemutatása. A sorozat első kötete az elmúlt évtizedekben végzett Duna-menti újkőkori kutatások új eredményeit tárgyalja Bánffy Eszter, a DAI RGK igazgatója szerkesztésében. A kötet öt tanulmánya a Duna-menti Sárköz régió átfogó régészeti, környezettörténeti, hidrológiai, archeobotanikai elemzését foglalja össze Alsónyék, Tolna-Mözs, Fajsz-Kovácshalom és Fajsz-Garadomb őskori lelőhelyek és környezetük vizsgálatán keresztül, illetve bepillantást nyerhetünk a Balaton déli partjának vízszintváltozásokkal kísért régészeti történetébe. A kutatásokban a DAI-RGK szakemberei mellett a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének munkatársai vettek részt.
2019 októberében a szolnoki Damjanich János Múzeum nagy érdeklődéssel kísért régészeti konferenciát rendezett. A konferencia a régészettudomány által vizsgált valamennyi korszak teljes keresztmetszetét felölelte, s abban a manapság egyre inkább a kutatás előterébe került problémának a megvitatását tűzte ki célul, mely az évezredek során állandóan változó kapcsolatok és hálózatok rendszerének logikájára keresi a választ. A megtartott előadásokból 13 tanulmány született, melynek szerzői a szerteágazó kérdéskört más-más szemszögből közelítették meg.
Az Európai Régészeti Tanács Occasional Papers sorozatának idei kötete a 2020-ban megrendezett 21. EAC Szimpózium előadásainak rövidített változatát gyűjti egybe. A konferencia a beruházások kapcsán végzett régészeti munka és a közösség érdekeinek összefüggéseire fókuszált, az előadások ennek az egyelőre kevéssé feltárt témának egyes aspektusait járják körbe az európai államokból hozott esettanulmányokon keresztül.
A kötet a környezettörténeti kutatás legfontosabb Kárpát-medencei témáit érinti és a magyar honfoglalás előzményeitől a kora újkorig terjedő időszakot öleli fel. A tanulmányok a klímatörténet, az erdő- és vízgazdálkodás, a gabonatermesztés és állattartás, valamint a mindezzel összefüggő regionális folyamatok kérdéseivel foglalkoznak. A magaslati üledékgyűjtők helyett inkább a középkori települések közelében kijelölt kutatási helyszínek környezettörténeti feldolgozása az érintett tudományágak szoros együttműködésére és részletes történeti-régészeti elemzésére épült.
Ménfőcsanak a kelta vándorlás egyik kulcsfontosságú lelőhelye Győr közelében. Ez Magyarország, de talán a teljes Kárpát-medence legnagyobb felületen és legteljesebben kutatott késő vaskori települése. Közelében az azonos korú temető több száz sírja is feltárásra került, köztük olyanok is, amelyek mellékleteik alapján egyértelműen a Kr. e. 4. század első felére datálható kelta népmozgással hozhatók összefüggésbe. A lelőhely jelentősége a kelet-magyarországi Sajópetrihez mérhető; a Ménfőcsanakon napvilágra hozott leletanyag feldolgozása és elemzése jelenleg is folyik.
Ez a könyv a Győr–Ménfőcsanak határában, a Szeles-dűlőben, a mai 83-as számú út és a mellette létesült bevásárlóközpont területén 1993–1998 között végzett régészeti feltárásokon napvilágra került késő vaskori település leletanyagának bemutatását és tudományos értékelését tartalmazza. A kötetben tárgyalt kutatási eredmények által átfogó képet kapunk egy falusias jellegű késő vaskori településről, vagyis a kelták mindennapi életének színteréről – Sajópetri és Polgár után – a Dunántúlon is.
A minket körülvevő terek társas életünk szerves részét képezik. Mindennapi tevékenységeink meghatározott élet- és munkaterületekhez köthetők és ezek a kapcsolatok mintákat rajzolnak ki, ami az emberek viselkedését tükrözi meghatározott térben. Főzés, tárolás, kézművesség, hulladékelhelyezés és más mindennapi feladatok kulturálisan elfogadott terekben zajlanak. Ezek a mindennapi tevékenységek kémiai és geofizikai nyomokat hagynak maguk után, kulturális talajrégiókat (angolul „soilscape”). Ebben a kötetben a szerző az alföldi Kőrös-vidék kis későneolit és kora rézkori településeinek talajrégiói segítségével fedi fel az újkőkor és rézkor fordulóján bekövetkezett főbb társadalmi és gazdasági átalakulások során a térfelosztás és közösségszervezés közötti kapcsolatot. Amikor a leletek vagy építészeti elemek eloszlása helyett a talaj kerül középpontba, folytatólagos minták mutathatók ki kis települések térszerkezetében. Ez élesen szembenáll a nagy, egy központba tömörülő késő neolit telepek térszerkezetével, ami ettől jelentősen különbözik. A lakóegységek csoportjaira (angolul „household cluster”) és tevékenységi zónákra épülő modell egy olyan keretrendszert biztosít, amivel megérthetők a térszerkezetben bekövetkező változások és a társadalmi szervezethez való kapcsolatuk. A modell más tájegységek és más történeti korok kulturális átalakulásainak vizsgálatához is alkalmazható.