A magyarországi bronzkori csüngőkről mindeddig nem jelent meg összefoglaló munka. A csüngők a bronzkori ékszertípusokon belül egy különösen fontos csoportot képeznek: legtöbbjüket nem csak ékszerként viselték, hanem amulett funkciót is betöltöttek, és fontos információval szolgálnak az egykori hitvilágról, vallásról.
Ebbe a kötetben 3574 db csüngő és öntőmintájuk adatai kerültek felvételre – lehetőség szerint az eredetiben történő tanulmányozásuk, rajzolásuk alapján – Magyarország különböző múzeumaiból, a bronzkor teljes időszakából. Közülük 754 db eddig publikálatlan volt. A csüngők depó- és sírleletekből, településekről, szórványként vagy egyedül (Einzelfund) kerültek elő. A leletanyag csoportosításán belül 34 típus, és ezeken belül különböző variációk különíthetők el. A kötetben szereplő csüngők többsége öntési technikával készült, egy- vagy kétrészes öntőmintában, ritkábban fordul elő, hogy bronzlemezből vágták ki őket. Minden fejezetben bemutatásra kerülnek az egyes csüngőtípusok és variánsaik jellegzetességei, funkciói és szimbolikája. A sírokból előkerült csüngők és egyéb mellékletek alapján jól kimutathatóak a bronzkori közösségeken belül jelentkező szociális különbségek is; természetesen a csontvázas sírok több információt adnak az egykori viseletről, mint a hamvasztásosak. Minden fejezetben sor kerül a csüngők időbeli besorolásának (Zeitstellung) és földrajzi elterjedésnek részletezésére, majd 147 táblán kerül bemutatásra a csüngők leletanyaga, földrajzi elterjedésük, kronológiai helyzetük és a csüngők lehetséges viseletének rekonstrukciója.