A népvándorlás kori barbár előkelőkhöz ajándék, zsákmány vagy kereskedelem révén eljutott arany-, ezüst- és rézedények a késő ókori mediterrán civilizáció és a peremén létrejött törzsi királyságok közötti sokoldalú kapcsolatrendszerről tanúskodnak. E pompás tárgyak mint értékes szerzemények az előkelők házának díszei voltak, és közösségi rendezvények, ünnepi lakomák fényét emelték. A drága, nemesfémből készült edények mint diplomáciai ajándékok fontos szerepet kaptak a késő ókori állam és a barbár királyságok közötti jó viszony fenntartásában, a szövetség megpecsételésében. Státuszszimbólumok maradtak a Római Birodalom határain túl is, kecses formájuk és díszítésük kifejezte a késő ókori arisztokrácia rangját, megjelenítette világnézetét, a szépségről és a „jó életről” vallott eszményeit, még ha olykor módosult formában is. E díszedények továbbajándékozás vagy cserék révén alkalmasak voltak a barbár vezetőréteg tagjai közötti viszony ápolására is. A mindennapokban használt színesfém edények inkább a középréteghez köthetőek, jelezve, hogy ez a szélesebb társadalmi réteg is a maga módján a késő ókori arisztokrácia életmódjának, így étkezési szokásainak és asztalkészletének a követésére törekedett. A késő antik és kora bizánci fémedények nemcsak tulajdonosiak életében voltak a társadalmi reprezentáció megkülönböztetett eszközei, hanem sírjukba helyezve haláluk után is.
2014. november 4–6. között került megrendezésre Esztergomban a Hadak útján. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája, mely a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke és a Magyar Tudományos Akadémia BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportjának összefogásával valósult meg. A tudományos ülésszak a hazai népvándorlás és honfoglalás kori kutatás egyik kiemelkedő eseménye volt, melyen minden korábbinál nagyobb létszámban vettek részt külföldi szakemberek is. 2015-ben elkészült a konferencia előadásainak és a korszakhoz kapcsolódó további tanulmányok kötetbe foglalása. A konferenciakötet összesen 69 dolgozatból áll, 113 szerző közreműködésével, köztük 15 külföldi kollégáéval. Az első kötet 31 dolgozata a szarmata kortól a késő avar időszakig terjedő munkákat tartalmazza, míg a várhatóan júniusig megjelenő második kötet a magyar őstörténet és honfoglaláskor, illetve az Árpád-kor időszakára vonatkozó tanulmányokat foglalja magába. A kiadvány dolgozatai között megtaláljuk az alapközléseket, számos tárgytipológiai feldolgozást, de telep- és településtörténeti összefoglalásokat egyaránt. A részletes adatbázisok közlése mellett a vállalkozás talán legkiemelkedőbb része a számos archeometriai és bioarcheológiai, illetve természettudományos feldolgozást bemutató tanulmány. A két színes kötet az Archaeolingua gondos szerkesztésében és kiadásában jelenik meg, mely egyúttal a kiváló magyar régészt, Mesterházy Károlyt köszönti 75. születésnapja alkalmából.
Az EAC (European Archaeological Council) évente megrendezésre kerülő konferenciáinak eredményeit összefoglaló sorozat legújabb kötete a 2015-ös lisszaboni szimpózium előadásait mutatja be. A tanácskozás fő témája a mostanában egyre népszerűbb régészeti megelőző kutatások különböző definíciói és részterületei voltak, mint a preventív régészet, a régészeti örökségvédelem stb. A lisszaboni szimpózium célja ezért a vallettai és a farói egyezmények összekapcsolása, azaz a preventív régészet és az örökségvédelem álláspontjainak integrálása volt. A kötetben a témák széles skálája jelenik meg változatos földrajzi ábrákkal gazdagítva, amelyek szinte egész Európa területére kiterjednek.
A kötet több mint 12 évi kutatás eredményeképpen született meg egy korábban nem tanulmányozott témáról, a szíriai tengerparti régió középkori települési szerkezetéről a 12–13. században. A könyvben olvasható következtetésekre a szerző különböző forrástípusok – többek között középkori dokumentumok, úti beszámolók, korábbi kutatások, térképek adatai, földrajzi nevek, archív és műholdas felvételek, szóbeli források és kiterjedt régészeti terepbejárások, valamint ezek dokumentációja – kombinált felhasználásával jutott 2000 és 2015 között. A tengerpart településszerkezetét befolyásoló történelmi események felsorakoztatása után a szerző a tengerpart központjait – ideértve a településeket és a várakat, különös tekintettel a vidék kisebb, vélhetőleg a frankok által épített erődítményeire – veszi górcső alá. Az írott források és a kisebb lelőhelyeken fennmaradt építészeti maradványok részletes elemzését a falvak és környezetük vizsgálata követi, amely a települések sűrűségéről és alapvető sajátosságairól ad általános képet. A könyv a kommunikációs vonalakat is tárgyalja és becsléseket tartalmaz a régió 12–13. századi népességére vonatkozóan. A szöveget térképek, alaprajzok, táblázatok és fotók kísérik olyan válogatott helyszínek illusztrálására, melyeket a szerző terepbejárásai során látogatott meg.
2014 őszén immár hatodik alkalommal került megrendezésre a Fiatal Középkoros Régészek Konferenciája, melynek ezúttal Székesfehérvár adott otthont. Két évvel ezelőtt indult a kezdeményezés, hogy az elhangzott előadások tanulmánykötet formájában váljanak maradandóvá és szélesebb körben elérhetővé. Azóta bebizonyosodott, hogy az elképzelésnek van létjogosultsága, már nemcsak konferenciát, de az aktuális kötet megjelenését is egyre nagyobb érdeklődés övezi.
Az elhangzott közel 40 előadásból végül 23 tanulmány született, melyek a hazai kutatás egy-egy új, vagy éppen régóta elhanyagolt szeletét tárják elénk. Ezek között helyet kaptak a településkutatással, anyagi kultúrával, egyházi épületekkel, védművekkel kapcsolatos tanulmányok, melyek a kora Árpád-kortól kezdve a késő középkoron át egészen a kora újkorig bepillantást engednek egy-egy régió, tárgycsoport vagy éppen kérdéskör vizsgálatába. A változatos tematikájú régészeti munkák mellett különböző társtudományok színesítik a képet.