Könyvajánló

Keleti népek a középkori Magyarországon. Besenyők, úzok, kunok és jászok művelődéstörténeti emlékei
Pálóczi Horváth András
A PPKE BTK Régészeti Tanszékének kiadványai, 2. kötet Budapest, Archaeolingua – Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2014 Magyar nyelven, angol, orosz és kazak nyelvű összefoglalóval Keménykötés Előkészületben
PPKE_cover_paloczi.indd

A könyv a kelet-európai sztyeppéről a középkori Magyarországra települt, majd a későbbiek során a magyarságba olvadt népek, néptöredékek történetét és kultúráját ismerteti meg az olvasóval, az ide vonatkozó történeti, régészeti, nyelvészeti és néprajzi kutatási eredmények alapján. A kora Árpád-kori Magyarországon élő, és valószínűleg még a honfoglaló magyarokkal együtt érkezett, különféle keleti eredetű, idegen népcsoportok közül a muszlimokra vonatkozó adatokat tárgyalja behatóan. Ennek a környezetétől vallása tekintetében elkülönülő társadalmi csoportnak a sorsa modellként szolgálhat a középkori viszonyok között lezajlott asszimilációs folyamatok elemzése során. A szerző az államalapítás korában, vagy nem sokkal később beköltöző besenyők, a 11–12. század folyamán kisebb szórványokban Magyarországra került úzok, majd a mongol hódítás elől a 13. században ide menekült kunok és jászok korai történetével és etnogenezisével is foglalkozik, különös tekintettel a betelepülés előzményeire és körülményeire. A kelet-európai ún. késő nomád régészeti kutatások eredményei alapján bemutatja ezeknek a népeknek a hagyományos kultúráját. A könyv részletesen tárgyalja a keleti eredetű etnikai csoportok magyarországi történetét, és azokat a folyamatokat, melyek során beilleszkedtek a magyar társadalomba. Ismerteti településterületüket és kulturális hagyatékukat is.
Magyarországon mintegy fél évszázada folyik a témakörben intenzív régészeti kutatás. A keleti eredetű népcsoportok tanulmányozása külön szakággá fejlődött a középkori régészeten belül, amely nagy jelentőségű a kelet-európai és balkáni kulturális kapcsolataink feltárása szempontjából. E kötet szerzője is ezen a szakterületen dolgozott munkásságának jó része során. Könyvében a leletanyag viszonylagos gazdagsága miatt a kunok régészeti emlékeivel foglalkozik legrészletesebben. Külön fejezetekben elemzi az előkelő réteg sírleleteit, a köznép szállástemetőit, a településeket, a fegyverzetet és a viseletet.
A keleti eredetű népelemek beköltözésük után erősítették a magyarság kultúrájának a honfoglalóktól örökölt keleties vonásait, és számos értékes elemmel járultak hozzá annak sokszínűségéhez. A kunok és a jászok nyelvi és kulturális beolvadása a 15–16. századra tehető, származásuk és népi identitásuk tudatát azonban utána is megőrizték, ennek köszönhetően ma is önálló néprajzi csoportokként élnek tovább. A könyv egészen a 18. század közepéig kíséri nyomon életüket, és amennyire lehet, rámutat a magyar népi kultúrának kun vagy jász eredetű kulturális elemeire.
A könyv a téma hiánypótló, teljes körű összefoglalását kínálja bőséges szakirodalmi tájékoztatóval és a régészeti leleteket bemutató képanyaggal. Szakmai kézikönyvként és a nagyközönség számára ismeretterjesztő műként egyaránt használható.

On the Road: The History and Archaeology of Medieval Communication Networks in East-Central Europe
Szilágyi Magdolna
Budapest, Archaeolingua, 2014 Nyelv: angol Puhakötés Terjedelem: 250 oldal, színes és fekete-fehér képekkel ISBN 978-963-9911-57-4
Zatyko_H14O

A történeti régiók kutatásának minden új területét csak egy jó modell alapozhatja meg, egy alapos tanulmány, mely további kutatásokra ösztönöz más régiók tekintetében is. Ez a kötet valóban egy kiváló, részletes, interdiszciplináris tanulmányt tartalmaz a középkori úthálózat történetéről, régészetéről és történeti földrajzáról, amelyet a nyugat-dunántúli régió vizsgálatán keresztül mutat be. Gazdag írott forrásanyagra, terepmunkára és a legújabb kutatási eredmények kiértékelésére épül, és bemutatja a fő kutatási módszereket, részletesen elemzi a történeti terminológiát, ismerteti a jogi és különösen a használati szempontok sokféleségét, valamint az ismert egykori utakat.
Ez az angol nyelvű kiadvány ráirányítja a nemzetközi tudományos kutatás figyelmét is a Magyarország korai úthálózata tanulmányozásában rejlő lehetőségekre. Nem csupán Magyarországon tekinthető az első átfogó, úttörő ilyen jellegű tanulmánynak, hanem általában véve is egy komoly adatgyűjtésre épülő, ösztönző, érdeklődést felkeltő munka ebben a témában.

Dietrich Denecke

Die durchbohrten Steingeräte des südtransdanubischen Neolithikums (5. Jahrtausend v. Chr.)
Zalai-Gaál István, André Grisse, Osztás Anett és Köhler Kitti
Varia Archaeologica Hungarica 30 Budapest, MTA BTK Régészeti Intézet – Archaeolingua, 2014 Nyelv: német Keménykötés Terjedelem: 185 oldal, színes és fekete fehér képekkel ISBN 978-963-9911-59-8
nyomda_okVAH30_ borito.indd

Az előttünk fekvő könyvben a szerzők a Kr. e. 5. évezredben a Közép-Európa területén élt, ún. lengyeli kultúra népcsoportjai által készített és használt csiszolt kőfejszékkel és kőbuzogányokkal kapcsolatban felmerült kérdéseket tárgyalják. A késői neolitikum és korai rézkor időszakában ezek a népcsoportok a Dunántúl és Észak-Magyarország, Délnyugat-Szlovákia, Alsó-Ausztria, Morva- és Csehország területeit népesítették be. A kötetben bemutatott leletek a Dél-Dunántúlon feltárt temetőkből kerültek elő. A temetkezési szokások ekkor még a neolitikum korábbi időszakára vezethetők vissza, de azokhoz képest új szokások, jelenségek is megfigyelhetők már. A csiszolt kőfejszék és kőbuzogányok a korszak legfontosabb eszközei, melyeket egyaránt használhattak munkaeszközként, fegyverként, de amelyek hatalmi jelvényként is szerepelhettek.
Az elmúlt százötven év során a Dél-Dunántúlon előkerült leletek már korábban feldolgozásra kerültek. Az új elemzéseket az tette szükségessé, hogy az elmúlt években Alsónyék-Bátaszék lelőhelyen tárták fel Európa ma ismert legnagyobb, erre a korszakra keltezett temetőjét, amely 1593 csontvázas temetkezést tartalmazott. Ezekből összesen 115 fejsze és 15 buzogány került elő. Ezzel megduplázódott azoknak a hasonló leleteknek a száma, amelyekről korábban tudomásunk volt. A kötet az összes ismert lelet elemzését, feldolgozását tartalmazza, a hozzá tartozó katalógus pedig szövegesen, valamint rajzok és fotók segítségével mutatja be az alsónyéki leleteket.
A tárgyak az úgynevezett „jelleganalízis” (Merkmalanalyse) módszerével tipológiai rendszerbe lettek ágyazva, az egyes típusok időbeli besorolásával. Különösen hangsúlyos szerepet kaptak a „harci fejszék”, melyek az alsónyéki temetőben kerültek elsőként elő nagy számban. Ezek a kőfejszék, amelyeket többnyire ritka és értékes importanyagból csiszoltak, a délkelet-európai rézkor rézből készült fejszeformáit utánozzák.
A teljes temetőre kiterjedő antropológiai vizsgálatok lehetővé tették azt is, hogy a kőfejszék használatának társadalmi összefüggéseit is elemezze a kutatás. Kiderült, hogy a közösség milyen nemű és életkorú tagjai használhatták a fejszéket életük során, illetve hogy milyen társadalmi rangú és szerepű személyek sírjaiban helyezték el őket. Mindezek alapján a szerzők részletesen vizsgálják az eszközök rendeltetését.
A könyv elsősorban elemző-módszertani jellegű, az ismertetett módszerek alkalmazhatók más őskori lelettípusok értelmezése, csoportosítása és kronológiai értékelése során is. Jelentős eredmény ugyanakkor, hogy elsőként, teljes egészében bemutatja egy neolitikus-rézkori temető egy sajátos lelettípusát, s azt elérhetővé teszi további vizsgálatok számára is.

The Medieval Royal Town at Visegrád – Royal Centre, Urban Settlement, Churches
Szerkesztette: Buzás Gergely, Laszlovszky József és Mészáros Orsolya
A Medieval Visegrád című sorozat második kötete Budapest, Archaeolingua, 2014 Nyelv: angol Keménykötés Terjedelem: 272 oldal, színes és fekete-fehér képekkel ISBN 978-963-9911-58-1
visegrad_2014.indd

Visegrád a középkori Magyarország legrejtélyesebb városa, mely az Anjou-dinasztia királyi székhelye és a 14. század folyamán a királyság központja volt. A magyar királyságban betöltött központi szerepét ennek a virágzó időszaknak, valamint a királyi székhely és a város együttélésének köszönhette. A kutatók számára mindig is komoly kihívást jelentett, hogy magyarázatot találjanak Visegrád felemelkedésére és hanyatlására, mely a 14. század eleje és a török hódoltság közötti kb. 300 éves időszakban zajlott le. Miért lett Visegrád királyi központ, hogyan működött, és mi történt a várossal, miután a királyi udvar Budára költözött? A kötet szerzői ezekre a kérdésekre keresik a választ a városfejlődés tényezőinek – a topográfiának, a népességi viszonyoknak, az egyházi- és középületeknek, a lakóházaknak – vizsgálata kapcsán. A középkori Visegrádról készült első angol nyelvű monográfia egy a városfejlődést elemző tanulmányból és a Visegrád topográfiájával és egyházi intézményeivel kapcsolatos középkori dokumentumokból áll. Utóbbiak teljes latin nyelvű kiadását egy-egy angol regeszta kíséri. A középkori város kutatásának a kötetben bemutatott eredményei összetett vizsgálatokon alapszanak: egyrészt az okleveles forrásanyag értelmezésén, másrészt a Visegrád és a királyi palota területén folytatott régészeti ásatások tanulságain; jelentőségük a középkori magyar városfejlődés, valamint az európai rezidenciák és városok kutatásának összefüggéseiben is megmutatkozik. A most megjelent könyv a sorozat a királyi palotáról szóló, első kötetével együtt átfogó képet kínál a középkori Visegrád város és az ugyanitt kialakult uralkodói székhely bonyolult kapcsolatrendszeréről.

Guide to the Archaeological Park in Százhalombatta
Jerem Erzsébet, Vasáros Zsolt és Vicze Magdolna
Megjelent a százhalombattai régészeti park vezetője angol nyelven! Budapest, Archaeolingua, 2014 Nyelv: angol Puhakötés Terjedelem: 84 oldal, színes és fekete-fehér képekkel ISBN 978-963-9911-19-2
eng_Batta_vezeto_cover.indd

A százhalombattai Régészeti Park az első olyan interaktív bemutatóhely Magyarországon, amely ősrégészeti emlékeket, eredményeket közvetít. Kapuit Százhalombatta Önkormányzatának anyagi támogatásával 1996-ban nyitotta meg. Az egyedülálló kultúrtörténeti létesítmény a városnak nevet adó vaskori halomsíros temető – a „száz halom” – legdélebbi részén alakult meg, több hektár nagyságú területen.
A Régészeti Park kettős céllal jött létre. Egyrészről a múzeumokból ismert, vitrinbe zárt világ helyett az őskori életformát kézzelfogható, személyesen megtapasztalható módon, élményszerűen mutatja be. Ilyen állandó programok a családi napok és a kézműves foglalkozások, valamint a gyermekeknek rendezett nyári táborok. Másrészről a park tudományos, régészeti kísérletek színtere is. Az egykori épületek korhű rekonstrukciója mellett, őskori technológiával, eszközmásolatokkal végeznek kísérleteket. A parkban a Százhalombatta területén megtalálható két legjelentősebb őskori korszakból, a bronzkorból és a vaskorból származó házak, kemencék, melléképületek hiteles rekonstrukciói emelkednek. Az ásatásokon feltárt és precízen dokumentált régészeti objektumok, mint például cölöplyukak, falmaradványok, padlók, tűzhelyek stb. alapján régészek, építészek és mesteremberek közösen építik újra az egykori épületeket.
A kis kötet mindehhez kínál jól áttekinthető, gazdagon illusztrált útmutatót.

The Civilian Town at Aquincum
Szerkesztette: Zsidi Paula
Megjelent az aquincumi régészeti park vezetője angol nyelven! Budapest, Archaeolingua, 2014 Nyelv: angol Puhakötés Terjedelem: 148 oldal, színes és fekete-fehér képekkel ISBN 963-9340-55-3
Book__006__H14O

A főváros területén tucatnyi emlék őrzi a római kori városelőd, Aquincum örökségét. Közülük is kiemelkedik az Aquincumi Múzeumot körülölelő romkert, a több mint száz éve folyó feltárások nyomán felszínre hozott és összefüggően bemutatott maradványaival. A kiadvány Pannonia Inferior egykori székhelye, Aquincum polgárvárosának helyreállított romjai között és az ahhoz kapcsolódó látnivalók nyomában kalauzolja az érdeklődőket. Az antik város csaknem 30 épületének leírását, az egykori ásatásokról készült metszetek, rekonstrukciós rajzok és az épületekből előkerült egy-egy szép lelet fotója egészíti ki. A szakirodalmi tájékoztató további ismeretek forrása lehet. A kiadvány számos alaprajz segítségével remélhetőleg nemcsak a romok közti tájékozódást szolgálja, hanem a kirándulásból hazatérve, a romkerti képeket nézve alkalmas az Aquincumban töltött néhány óra emlékének visszaidézésére is.