Könyvajánló

Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer
Rózsa Kalicz-Schreiber
Nyelv: német, Keménykötés, Terjedelem: 548 oldal, fekete-fehér képekkel, ISBN 978-963-236-323-3, Budapest: L’Harmattan – ELTE Régészeti Intézet, 2010.
Placeholder___1200x1200___007

A kötet a Budapest-Békásmegyeren feltárt, késő bronzkori, hamvasztásos rítusú temető régóta megjelenésre váró publikációja. A 324 sír fotókkal és rajzokkal kiegészített katalógusa mellett a könyvben helyet kapott a sírokba helyezett tárgyak feldolgozása, a temetkezési szokások elemzése, a temető időrendi helyzetének  értékelése és a hamvasztott emberi maradványok antropológiai vizsgálata, melyeket több fotó, rajz, térkép, táblázat és közel kétszáz rajzolt tábla tesz teljessé.

A Budapest Békásmegyer városrészében található lelőhely az 1960-as évek elején vált ismertté a magyarországi régészetben. Az építkezések által többször bolygatott késő bronzkori temető feltárása – Kalicz-Schreiber Rózsa vezetésével – 1967-ben kezdődött, és több kampányban 1983-ig tartott. A temető dunántúli urnamezős kultúrához köthető leletanyagának katalogizálását és feldolgozását már Kalicz Nándornak kellett befejezni.

A békásmegyeri urnatemető a legnagyobb sírszámú ismert késő bronzkori temetkezőhely a Duna-völgy középső szakaszán. A kiemelkedő mennyiségű tárgyi emlék közzététele segítségével elemezhetővé válik a közép-Duna-völgyi urnamezős időszak kisebb – önmagukban nehezen értékelhető – leletanyagainak többsége. Az urnatemetőben feltárt leletegyüttesek segítséget nyújtanak a dunántúli urnamezős kultúra Kárpát-medencén belüli és az Alpok vidékét is elérő kapcsolatrendszereinek megismeréséhez is.

A temető leletanyagának szöveges és rajzos dokumentációját – Prof. Bernhard Hänsel irányítása alatt – a berlini Freie Universität-en készítették elő publikálásra. A sírmellékletek elemzésében, értékelésében és a kötet nyomdai előkészítésében az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete segítette Kalicz Nándor munkáját.

Pest megye régészeti topográfiája
szerk. Torma István
Nyelv: Magyar, Keménykötés, Terjedelem: 720 oldal, fekete-fehér és színes képekkel, ISBN 978-963-9911-36-9, Budapest, MTA BTK Régészeti Intézet, Archaeolingua 2012
Placeholder___1200x1200___007

A kötet az MTA Régészeti Intézete és a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága munkatársainak közös munkájával készült. A megye északkeleti részét elfoglaló 793,5 km2 kiterjedésű terület nyugati fele a Rákos-, Sződrákosi-, Szilas-patakkal a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik, így szorosan kapcsolódik a Dunántúlhoz is. Nagyobbik fele pedig a Galga és Zagyva mellékvizei, valamint a Felső-Tápió révén a Tisza vízgyűjtőjének része, ami nyitottá teszi a keletről érkező hatások befogadására. Másrészt az Északi-Középhegységhez (Cserhát) csatlakozó 2–300 m magasságú dombvidék (Gödöllői-dombság) és az Alföld találkozásánál fekszik. Ezek a természetföldrajzi tényezők meghatározták, illetve alapvetően befolyásolták a terület kapcsolatrendszerének alakulását az őskortól kezdve napjainkig.
A volt aszódi és gödöllői járás régészeti lelőhelyeit bemutató, hosszú évek kutatásai során elkészült kéziratnál a Magyarország Régészeti Topográfiája (MRT) 1-10. kötetének módszereit alkalmaztuk; a feldolgozásra kiválasztott terület régészeti emlékanyagát és történeti forrásait a jelen kötet is helységenként, lelőhelyek szerinti csoportosításban tárgyalja az őskortól a törökkor végéig terjedő időből. A teljességre törekvő múzeumi és szakirodalmi adatgyűjtés eredményeinek kritikai értékelésén túl az emberi megtelepülésre alkalmas területek terepbejárásokkal történő átkutatására törekedtünk. Lehetőség szerint légi fotókat is készítettünk. A mintegy 900 régészeti lelőhely átfogó képet nyújt az Alföld és az Északi Középhegység, valamint a legtöbb korszakban a Dunántúlról idáig kiterjedő nyugati régió találkozásánál fekvő változatos adottságú táj települési viszonyairól, a három nagy régió találkozási pontjánál fekvő terület kapcsolatrendszeréről a régészeti korokban. A térképekkel, lelőhelyfelmérésekkel és a jellemzőbb leletek fényképével gazdagon illusztrált mű alapvető forrásként használható egyebek között a környezetrégészeti és helytörténeti kutatásokhoz, valamint a beruházásokat, építkezéseket megelőző hatósági munkához.

Middle Bronze Age Encrusted Pottery in western Hungary
Kiss Viktória
VAH 27, Nyelv: angol, Keménykötés, Terjedelem: 480 oldal, fekete-fehér képekkel
Placeholder___1200x1200___007

A kötet a középső bronzkorban (Kr. e. 2000–1600/1500) a Kárpát-medence nyugati részén élt népcsoport kutatásának új eredményeit mutatja be. Az írott forrásokból nem ismert elnevezésű őskori kultúrákat gyakran a tárgyi műveltségük jellegzetes eleme alapján nevezi el a régészettudomány. A dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája jellegzetes, mészberakással díszített edényművességét a magyar régészeti kutatás már a 19. század közepén felfedezte. A négyezer évvel ezelőtt leletanyagról fontos feldolgozások születtek az 1900-as évek kezdetén, illetve az 1960-as, 1970-es években. Az immár több mint másfélszáz éve kutatott bronzkori műveltség hatalmas mennyiségű leletanyagának zöme azonban közöletlen maradt. A könyv szerzője a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája közép- és dél-dunántúli leletanyagának összegyűjtésére és monografikus feldolgozására vállalkozott, áttekintve a Délnyugat-Szlovákiától Északnyugat-Horvátországig elterjedt népcsoport emlékanyagának teljes szakirodalmát is.
A mészbetétes kerámiát és a korszak jellegzetes bronz ékszereit és fegyvereit használó népcsoport élete több száz éven át követhető a leletek elemzése alapján. A részletes vizsgálatok a települések és a temetkezési rítus változásait, és sajátos, helyi fémművesség kialakulását és fejlődését is bemutatják.
Az Európa nagy területein átívelő kapcsolatrendszerben – amint más történeti korokban is megfigyelhető – a Dunántúl népessége a bronzkorban is fontos közvetítő szerepet játszott. A mészbetétes kerámia kultúrája népe számos szállal kötődött egyrészt a mai Dél-Németország, Csehország, Alsó-Ausztria és Nyugat-Szlovákia térségében elterjedt, hasonló földrajzi és gazdasági körülmények között élő, másrészt a Nagyalföld és Erdély területein lakó és alapvetően eltérő, balkáni típusú gazdálkodást folytató kultúrákhoz. Az életmód és a kapcsolatrendszer elemzése a mészbetétes kerámia kultúrája társadalmáról is szolgáltat információt: hogyan készültek a kerámia és fém tárgyak, mit jelentettek a bronz ékszereken és az edényeken megfigyelhető szimbólumok viselőik, használóik számára. A szerző mindezen adatok összegyűjtését és modern szemléletű vizsgálatát végezte el, figyelembe véve a Kárpát-medence és tágabb térsége újabb (pl. társadalomrégészeti, környezetrégészeti, archeometriai) kutatási eredményeit is.

Large-scale excavations in Europe
Szerk. Jorg Bofinger és Dirk Krausse
EAC Occasional Paper No. 6, Keménykötés, Terjedelem: 208 oldal + 185 kép, ISBN 978-963-9911-29-1
Placeholder___1200x1200___007

Az elmúlt évtizedek során a nagyléptékű feltárások száma jelentősen megemelkedett. Az ilyen ásatások jelentős szerephez jutottak a régészeti örökség managementjének terén. Ezek a nagyfelületű feltárások nem csak új adatokkal, leletekkel és új régészeti lelőhelyekkel bővítik ismereteinket, de új értelmezési lehetőségeket kínálnak a régészeti táj egészét tekintve is. Jelentősen megváltoztak a korábbi ásatási eredményekkel és a múltbeli településszerkezettel, tájhasználattal kapcsolatos elképzeléseink is. Kizárólag az ilyen, nagy felületű feltárások segítségével sikerült megfigyelni a települések szintjénél tágabb léptéket érintő emberi tevékenység (pl. földhasználati rendszerek) bizonyos nyomait, vagy olyan típusú lelőhelyeket, amelyekkel kapcsolatban korábban kevesebb információ állt rendelkezésre. A nyomvonalas létesítmények, pl. vezetékek és utak építése során lehetőséget kínál a tájhasználattal és környezettel kapcsolatos modellek felállítására, mind mikro- mind makroregionális szinten.

The Levantine Question. El Problema “Levantino”
Szerk. José Julio García Arranz, Hipólito Collado Giraldo és George Nash
Nyelv: angol, spanyol, Keménykötés, Terjedelem: 428 oldal, nagyrészt színes képekkel, ISBN 978-963-9911-31-4, Budapest: Archaeolingua, 2012
Placeholder___1200x1200___007

A kötetben a téma világszerte legjelentősebb szakértői adnak választ a rejtélyes műalkotásokkal és egykori alkotóikkal kapcsolatos alapvető kérdésekre. A tizenhat, két nyelven (angolul és spanyolul) is olvasható tanulmány gondolatébresztő módon közvetíti az olvasó számára a levantei sziklafestményekkel kapcsolatos legfontosabb eredményeket.

The First Neolithic Sites in Central/ South-East Europen Transect. Volume III. The Körös Culture in Eastern Hungary
szerk. Anders Alexandra és Siklós Zsuzsanna
BAR International Series 2334, 2011. Puhakötés ISBN 978-1-4073-0917-0
Placeholder___1200x1200___007

•A kötet a kora neolitikus Körös-kultúra kutatásának hagyományos és interdiszciplináris területeken elért eredményeit foglalja össze nagyobb tematikus egységekbe rendezve. A kiadvány jelentőségét az adja, hogy Kutzián Ida 1944-ben napvilágot látott monográfiája óta nem jelent meg hasonló összegzés.
A kultúra kutatástörténetének (Raczky Pál) és környezeti hátterének (Sümegi Pál) ismertetése után a Körös-kultúra délről északra történő terjedésének irányát követve, egy-egy területet (Dél Alföld: Paluch Tibor, Duna–Tisza köze: Bánffy Eszter, Szolnok vidéke: Raczky Pál) vagy kulcsfontosságú lelőhelyet (Ecsegfalva: Alasdair Whittle, Nagykörű: Raczky Pál, Szentpéterszeg, Méhtelek: Kalicz Nándor, Tiszaszőlős, Ibrány: Domboróczki László) emeltünk ki részletesebb ismertetésre, melyek közül néhánynak ez az első közlése is. A Körös-kultúra relatív és abszolút kronológiájával foglalkozó tanulmány (Oross Krisztián és Siklósi Zsuzsanna) után azok az összegzések következnek, melyek a korábban megjelent összefoglalásokban még egyáltalán nem, vagy csak jóval kisebb súllyal szerepeltek: kőeszközök (Małgorzata Kaczanowska és Janusz K. Kozłowski), csontból, agancsból és agyarból készült eszközök (Zsuzsanna Tóth), temetkezések (Tibor Paluch) és fizikai antropológia (K. Zoffmann Zsuzsanna), archaeozoológia (Bartosiewicz László, Gál Erika, Sümegi Pál) valamint archaeobotanika (Gyulai Ferenc). Természetesen a tanulmányok között a figyelmes olvasó találni fog átfedéseket, így pl. a kutatástörténet, kronológia néhány kérdése több szerző dolgozatában is szerepel más-más megközelítésben. Ezek az ismétlődések azonban elősegítik, hogy az egyes tanulmányok önmagukban is érthetőbbek legyenek és így még inkább a kötet javára váljanak.
A tanulmányokat a Körös-kultúra magyarországi lelőhelyeinek katalógusa (szerk.: Siklósi Zsuzsanna) követi és talán ez tartható a kötet legnagyobb újdonságának. Kutzián Ida 1944-ben 104 lelőhelyet ismert, Trogmayer Ottó 1968-ban 156-ot, míg jelen kötet összesen 734 lelőhely részletes, azonos szempontrendszerű adatai tartalmazza. A lelőhelyeket megyénkénti bontásban közöljük, mert a kultúra délről északra történő terjedésével a lelőhelyek száma és koncentrációja is változik és így a lelőhelyek könnyebben megtalálhatók a térképeken és az adatbázisban. A központi régiónak tekinthető Csongrádban 232 (Paluch Tibor), Békésben 330 (Bittner Bettina), Jász-Nagykun-Szolnok megyében 111 (Bittner Bettina), míg a „peremterületeken”, Bács-Kiskun megyében 48 (Kustár Rozália), Hajdú-Biharban 9 (Dani János), Szabolcs-Szatmár-Beregben 4 (Siklósi Zsuzsanna) lelőhelyet regisztráltunk. A lelőhelyeket nem a megszokott sematikus térképen helyeztük el, hanem az őskori viszonyokat jobban tükröző, a nagy folyószabályozások előtt készült 18. századi vízrajzi térképen (Rupnik László).
A könyv a Janusz K. Kozłowski által szerkesztett The First Neolithic Sites in Central/South-East Europen Transect sorozat 3. köteteként, a lengyel, román és bolgár összegzések után látott napvilágot.

Forint árainkról érdeklődjön kiadónknál

Annual of Medieval Studies at CEU
Judith Rasson and Marianne Sághy (eds)
Vol. 18. Nyelv: Magyar, Puhakötés, Terjedelem: 227 oldal, Fekete-fehér képekkel, ISSN 1219-0616, Budapest, 2012
Book__003
Méhtelek. The First Excavated Site of the Méhtelek Group of the Early Neolithic Körös Culture in the Carpathian Basin
Kalicz Nándor
Archaeolingua – BAR Central European Series 6., Nyelv: angol, Puhakötés, Terjedelem: 129 oldal, fekete-fehér és színes képekkel, ISBN 978-1-4073-0904-0, Oxford: Archaeolingua – BAR, 2011
Placeholder___1200x1200___007
Archaeological, Cultural and Linguistic Heritage. Festschrift for Erzsébet Jerem in Honour of her 70th Birthday
Peter Anreiter, Eszter Bánffy, László Bartosiewicz, Wolfgang Meid and Carola Metzner-Nebelsick
Nyelv: Angol, Német, Keménykötés, Terjedelem 633 oldal, nagyrészt színes képekkel, ISBN 978-963-9911-28-4, Budapest: Archaeoligua, 2012
Book__004

A kötettel különböző országok és tudományágak képviselői, több mint ötven szerző köszönti Jerem Erzsébetet, az Archaeolingua Kiadó egyik alapítóját és vezető szerkesztőjét. A tanulmányok jelentős része Magyarország és a környező régiók régészeti eredményeivel foglalkozik, és ezen belül is különös hangsúlyt kapnak a vaskori kultúrára, a legújabb kelta kutatásokra vonatkozó írások. Ezen kívül a nyelvészetben, filológiában és epigráfiában jártas szerzők is jelentős számban képviseltetik magukat, olyan tanulmányokkal, amelyek kérdésfelvetésük és eredményeik révén a kelta kutatáshoz vagy a kultúrtörténet általános kérdéseihez kapcsolódnak.

Local Workshops – Foreign Connections. Late Medieval Altarpieces from Transylvania
Sarkadi Nagy Emese
Studia Jagellonica Lipsiensia 9, Nyelv: angol, Keménykötés, Terjedelem: 319 oldal, 320 többségében színes képpel, magyar és román nyelvű összefoglalóval, ISBN 9783 7995 8410 4, Ostfildern: Thorbecke, 2012
Placeholder___1200x1200___007

Erdély szárnyasoltárai kiválóan tükrözik a 15 – 16. századi erdélyi társadalom és kultúra helyzetét, kétségkívül különös tekintettel a szász területre. A gazdagon illusztrált kötetben felsorakoztatott tanulmányok elemzik a művek, a tárgyalt oltárcsoportok keletkezésének történeti és társadalmi hátterét, stíluskapcsolatait, összefüggéseit.
Szóba kerül ebben a vonatkozásban az ú.n. bécsi Schottenmeister befolyása az erdélyi Mátyáskori festészetre, és szemléletes elemzések tárgyát képezi néhány, a legfrissebb kutatások alapján körvonalazódó helyi műhely. A 15. század utolsó harmadában, majd a 16. század első évtizedeiben Segesváron tetten érhető festők, asztalosok vagy a 16. század első negyedében Szebenben működő Vince mester körül olyan aktív műhelyek igazolhatóak, amelyek nemcsak az említett városokat, de a teljes régiót ellátták alkotásaikkal. A tanulmányok kiegészítéséül, egy közel száz tételt tartalmazó katalógus sorakoztatja fel a jelenleg ismert, fennmaradt vagy leírásokból, archív felvételekről ismert szárnyasoltárokat, táblaképeket és faszobrokat.

Turisztikai vezető a százhalombattai Régészeti Park látnivalóihoz
Jerem Erzsébet, Vasáros Zsolt, Vicze Magdolna
Puhakötés, Terjedelem: 84 oldal, túlnyomórészt színes képekkel, ISBN 978-963-9911-30-7, Budapest: Archaeolingua, 2010
Placeholder___1200x1200___007

A százhalombattai Régészeti Park az első olyan interaktív bemutatóhely Magyarországon, amely ősrégészeti emlékeket, eredményeket közvetít. Kapuit Százhalombatta Önkormányzatának anyagi támogatásával 1996-ban nyitotta meg. Az egyedülálló kultúrtörténeti létesítmény a városnak nevet adó vaskori halomsíros temető – a „száz halom” – legdélebbi részén alakult meg, több hektár nagyságú területen.

A Régészeti Park kettős céllal jött létre. Egyrészről a múzeumokból ismert, vitrinbe zárt világ helyett az őskori életformát kézzelfogható, személyesen megtapasztalható módon, élményszerűen mutatja be. Ilyen állandó programok a családi napok és a kézműves foglalkozások, valamint a gyermekeknek rendezett nyári táborok. Másrészről a park tudományos, régészeti kísérletek színtere is. Az egykori épületek korhű rekonstrukciója mellett, őskori technológiával, eszközmásolatokkal végeznek kísérleteket. A parkban a Százhalombatta területén megtalálható két legjelentősebb őskori korszakból, a bronzkorból és a vaskorból származó házak, kemencék, melléképületek hiteles rekonstrukciói emelkednek. Az ásatásokon feltárt és precízen dokumentált régészeti objektumok, mint például cölöplyukak, falmaradványok, padlók, tűzhelyek stb. alapján régészek, építészek és mesteremberek közösen építik újra az egykori épületeket.

A kis kötet mindehhez kínál jól áttekinthető, gazdagon illusztrált útmutatót.

Forint árainkról érdeklődjön kiadónknál

Őskori Kurgánok a Magyar Alföldön
Dani János és Horváth Tünde
Nyelv: Magyar, Keménykötés, Terjedelem: 216 oldal, fekete-fehér és színes képekkel, ISBN 978-963-9911-35-2, Budapest: Archaeoligua, 2012
Placeholder___1200x1200___007

Bár a 20. század kezdete óta régészek generációi kutatták a tiszántúli táj képéhez szervesen hozzátartozó sírhalmokat, a kurgánokat, mégis keveset tudunk azokról az emberekről, akik építették, és akiknek a temetkezéseit rejtik. A kevés feltárásból, hagyományos régészeti módszerekkel kialakított kép alapján már évtizedek óta ismert tény, hogy a rézkortól kelet-európai eredetű csoportok tűntek fel az Alföldön. Ezeket általánosan a “Gödörsíros kurgánok népe” (törzsterületén Yamnaja-kultúra) megnevezéssel illette a régészettudomány. Az elsősorban embertani típusuk és szokatlan temetkezési rítusuk alapján a Kárpát-medence őslakos kultúráitól eltérő, idegen népcsoport gyökereit a Fekete-tengertől északra elterülő hatalmas sztyeppékre helyezték.
Bár egy Kárpát-medencétől távol kialakult, bevándorló, az őslakos kultúráktól sokféle szempontból különböző társadalomról beszélünk, a mai napig nem ismert, hogy a kurgánok alá temetkező népcsoportok milyen módon (lassú beszivárgással, vagy erőszakos hódítással, esetleg békés betelepedés útján) kerültek a Kárpát-medencébe. Tény, hogy az Alföld keleti részén alakították ki szállásterületeiket: a földrajzi határokat sajátos állattartó, vándorló életmódjuk jelölhette ki. Ez a terület azonban nem volt üres a vizsgált késő rézkori és kora bronzkori időszakokban, évszázadok óta bennszülött Kárpát-medencei kultúrák lakták. Vajon minden kurgán ugyanabban az időszakban keletkezett és ugyanaz a népcsoport építette valamennyit? Milyen útvonalon és mennyi idő alatt ment végbe a keleti eredetű jövevények, köztük a Gödörsíros kurgánok népének területi foglalása? Milyen kapcsolat alakulhatott ki az itt élő helyi, eltérő származású és tudatú embercsoportokkal? Mikor történt mindez konkrét dátumokban kifejezve? És végül: meddig és milyen körülmények között volt fenntartható egy olyan vándorló, életmódját tekintve nagy területi igényű társadalom, amelyet más, letelepültebb életmódot folytató emberi közösségek vettek körül?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ könyvünk, csaknem ötezer év távlatából.

“Fél évszázad terepen”
szerk. Kővári Klára és Miklós Zsuzsa
Keménykötés, Terjedelem: 347 oldal, fekete-fehér és színes képekkel, ISBN 978-963-9911-27-7, Budapest: Archaeolingua, 2011
Placeholder___1200x1200___007

A tanulmánykötet Torma István, az MTA Régészeti Intézete tudományos főmunkatársa 70. születésnapjának tiszteletére született. Az ünnepelt szakmai pályafutását a kötet lapjain Bondár Mária méltatja. Torma István több mint négy évtizedet töltött terepbejáráson, ásatáson, így a tanulmányok többsége a topográfia tágabb témakörével áll kapcsolatban. A szerzők egy része már feldolgozott, publikált területek lelőhelyeit értékelte újra (pl. Kővári Klára, Ilon Gábor). Más tanulmányok az utóbbi 10-15 év nagyberuházásaival kapcsolatos feltárások módszereit ismertetik, értékelik, az eddigi tapasztalatokat mutatják be. Néhány munka a topográfiai kutatásokat kiegészítő módszereket ismertet (pl. Czajlik Zoltáné és Miklós Zsuzsáé  a légifotózásról). Egy-egy terület topográfiai kutatásait összegzi pl. Zsidi Paula tanulmánya Aquincumról, vagy Mesterházy Károlyé az ártándi eredményekről.

Ten Thousand Years along the Middle Danube
Szerk. Kovács Gyöngyi és Kulcsár Gabriella
Varia Archaeologia Hungarica 26 Keménykötés Terjedelem: 352 oldal, fekete-fehér és színes képekkel ISBN 978-963-9911-26-0 HU – ISSN 0237-9090
Placeholder___1200x1200___007

A kötet a Magyar Tudományos Akadémia „Danubius Project”-jének eredményeiből kínál válogatást. A számos tudományágat felölelő kutatási program 1999 és 2004 közt zajlott. A program fő célkitűzése szerint a Duna földrajzi, környezeti, ökológiai, botanikai, gazdasági és kulturális jelentőségét, hatásait vizsgálta. Európa egyik legjelentősebb, több ezer kilométer hosszú folyama számos, egymástól eltérő régiót szel át. A magyarországi és szlovákiai régészek által írt tanulmányok a Duna népeket, régiókat összekötő szerepét mutatják be: milyen módon segítette elő a kommunikációt, vagy épp ellenkezőleg, hogyan szolgált természetes határvonalként az őskortól a középkorig ívelő évezredeken át. A régió történetének különféle vonatkozásait taglaló tanulmányok célkitűzésüket tekintve is rendkívül változatosak, a leletanyag tényszerű bemutatásától a szélesebb körű elemzésig terjedően. A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap tette lehetővé.

Agyag kocsimodellek a Kárpát-medencéből
Bondár Mária
Puhakötés Terjedelem: 132 oldal, fekete-fehér képekkel ISBN 978-963-9911-32-1
Placeholder___1200x1200___007

A kerék és a kocsi felfedezése felbecsülhetetlen értékű kapcsolati háló kiépülését tette lehetővé az egykori közösségek életében. A technikai vívmány hatalmas változást hozott a közlekedés, szállítás terén, a szomszédos és távoli közösségek egymás közötti kommunikációjában, a gazdasági és kulturális kölcsönhatások tekintetében, valamint a szokások, anyagi javak közvetítésében, átvételében. Mivel maga a tárgy a fenti lehetőségekkel járó kiváltságokat is jelképezte, presztízsszerepe miatt kultikus tartalommal is bírt, így hamarosan a hiedelemvilág, majd a mitológia elemévé vált. Bondár Mária írása a témával kapcsolatos kutatási eredményeket foglalja össze élvezetes módon, számos, még közöletlen újdonsággal fűszerezve. Kiemelten esik szó többek közt a Budakalászi kocsimodell jelentőségéről, amely minden eddigi ismert példánál korábbi lévén, jelentősen átírja a kocsi felfedezésével kapcsolatos elképzeléseket.

On the Road to Reconstructing the Past
Szerk. Jerem Erzsébet, Redő Ferenc és Szeverényi Vajk
Proceedings of the 36th International Conference • Puhakötés Terjedelem: 428 oldal, fekete-fehér képekkel ISBN 978-963-9911-30-7 Budapest: Archaeolingua, 2011
Placeholder___1200x1200___007

A kötetben megjelent 54 tanulmány a Budapesten 2008-ban megrendezett CAA konferencián elhangzott előadásokból nyújt válogatást. A CD mellékleten a konferencia teljes anyaga, mind a 84 előadás szövege megtalálható. A tanulmányok négy fő témakört alkotnak: Távérzékelés és légifotózás; Adatgyűjtés és –feldolgozás; GIS és lelőhelyelemzés; Virtuális rekonstrukció és megjelenítés.
A kötet és születésének háttere jól tükrözi a régészet és informatika kapcsolatának jelenlegi helyzetét. A 20. század végét jellemző politikai változásokat követően Magyarországon és általában Közép-Kelet Európában a régészet legfőbb feladatait az elkerülhetetlen infrastrukturális fejlesztések határozták meg. A nagyberuházásokat megelőző feltárások kivitelezése, dokumentálása és az eredmények bemutatása