Az első évezred végén a politikai és vallási viszonyok drámaian megváltoztak a mai Közép-Európában. A határaikon lévő pogány társadalmak keresztényesítésével a német-római/ római birodalom jelentősen kibővült az Imperium Christianum elvei szerint. Ez a folyamat – a keresztényesítés -, amelyet gyakran “Európa kialakulásához” kötnek, jól kutatott tudományos témát jelent. Bár az elmúlt években a témában egyre több régészeti tanulmány jelenik meg, tükrözve a szakterület lehetőségeit, a magyarok kereszténnyé válása és az államalapítás értelmezésében még mindig elsősorban a történeti narratívák dominálnak.
Jelen kötet újszerű megközelítést javasol a középkori Magyar Királyság e kevéssé ismert régészeti anyagának tanulmányozására. A társadalom felső rétegére való koncentrálás helyett a szerző (a rendelkezésre álló történeti adatok mellett) a köznép kereszténnyé válására utaló régészeti leletekre – vidéki templomokra és temetőkre, pontosabban a vonatkozó (digitális) régészeti és levéltári adataira – támaszkodik. Ezek térinformatikai elemzésével tárja fel a lehetséges hálózatokat és sűrűsödéseket, hogy új narratívát hozzon létre. Az írott források jellemzően csak az intézmények legfelsőbb szintjével – pl. püspökségek, érsekségek vagy egyes kolostorok alapítása – foglalkoznak. A helyi plébániák, az egyházi rendszer legkisebb, de leggyakoribb elemei ritkán jelennek meg az írott forrásokban; így az egyház mint intézmény fejlődéséről szóló elméletekből gyakran hiányoztak a helyi egyházi hálózatra vonatkozó közvetlen bizonyítékok. Jelen kötet megközelítésének legfőbb előnye, hogy bőséges adatbázison alapul, és információkat szolgáltat a lakosság azon (legnagyobb) részéről, amely egyébként nem jelenik meg az írott forrásokban. E megközelítés lehetővé teszi a kulturális viszonyok rekonstrukcióját és azt, hogy az (intézményesített) kereszténység kialakulását alkalmazkodási folyamatként értékeljük; ezáltal nyújtja a kereszténység felvétele mint folyamat újfajta értelmezését az újonnan alakult királyságok esetében is.