Az ember történetekből él. Folyamatosan építjük identitásainkat, és a hovatartozás érzését narratívákon keresztül határozzuk meg, melyek segítenek értelmet adni a múltnak, és igazodási pontként szolgálnak a jelen megértéséhez. 2019. szeptember 12–13-án az Egyesült Királyságból, Lengyelországból, Csehországból és Németországból érkező hallgatók és posztdoktorok találkoztak a Lipcsei Egyetemen, hogy megvitassák, hogyan járul hozzá a régészet ezekhez a folyamatokhoz, és ezáltal annak általános megértéséhez, hogy mit jelent embernek lenni. A résztvevők különböző nézőpontokból közelítették meg a témát, kiemelve például a régészeti episztemológia (ismeretelmélet) szerepét, megvizsgálva a magyarázatok rendszereit az őskori régészetben, és tapasztalatot cseréltek a tudományos közösség és a nyilvánosság közötti kommunikációval kapcsolatban is. A tanulmányok egyöntetűen tükrözik annak fontosságát, hogy a régészeti interpretáció és a narratívák kialakítása során a régész tisztában legyen a folyamatot befolyásoló tényezőkkel és saját helyzetével, és folyamatosan reflektáljon is azokra.
A kötet a 2019. évi konferencia előadásait adja közre annak szekciói szerint a táj, az ember és környezete, az erőforrások (erdő, víz, termőföld, nyersanyag), valamint a szimbolikus táj témái köré csoportosítva azokat. A 23 tanulmány közül a legelső, Zatykó Csilla írása átfogó képet nyújt a táj- és környezetrégészet jelenlegi hazai helyzetéről, a kötet javát kitevő esettanulmányok pedig a terület szemléletmódjában és módszertanában rejlő kutatási lehetőségeket tárják az olvasó elé. A példák az őskor minden korszakát felölelik a paleolitikumtól a keltákig, és a témák is hasonlóképp változatosak, jól szemléltetve a környezetrégészeti kutatásban rejlő hatalmas potenciált: felölelik a környezet változását és hatását az ember életmódjára, az ember okozta környezeti hatásokat, a környezet emberi percepcióját és szimbolikus ‘belakását’, birtokba vételét és kultúrtörténeti jellegű elemzéseket egyaránt. A kötet elérhető itt.
A Yamnaya Interactions sorozat negyedik kötete 12 ország 32 kutatójának 20 tanulmányát adja közre. A 2019. áprilisi helsinki workshop itt összegyűjtött anyaga a legújabb kutatások alapján dokumentálja a Jamnaja és zsinegdíszes csoportok nyugatra vezető útjait, valamint a Kárpátoktól északra és délre fekvő helyi közösségekkel fenntartott sokrétű kapcsolataikat Kr. e. 3000 körül és azt követően.
A könyv naprakész áttekintést ad a vándorlás földrajzi és kronológiai aspektusairól és következményeiről, bemutatva a temetkezési szokások és az anyagi kultúra jellegzetességeit is.
A főváros területén tucatnyi emlék őrzi a római kori városelőd, Aquincum örökségét. Közülük is kiemelkedik az Aquincumi Múzeumot körülölelő romkert, a több mint száz éve folyó feltárások nyomán felszínre hozott és összefüggően bemutatott maradványaival. A látogatókkal szembeni régi adósságát törleszti a múzeum e romkerti vezetővel. A kiadvány Pannonia Inferior egykori székhelye, Aquincum polgárvárosának helyreállított romjai között és az ahhoz kapcsolódó látnivalók nyomában kalauzolja az érdeklődőket. Az antik város csaknem 30 épületének leírását, az egykori ásatásokról készült metszetek, rekonstrukciós rajzok és az épületekből előkerült egy-egy szép lelet fotója egészíti ki. A szakirodalmi tájékoztató további ismeretek forrása lehet. A kiadvány számos alaprajz segítségével remélhetőleg nemcsak a romok közti tájékozódást szolgálja, hanem a kirándulásból hazatérve, a romkerti képeket nézve alkalmas az Aquincumban töltött néhány óra emlékének visszaidézésére is. A Pro Aquinco Alapítvány gondozásában újra megjelent az aquincumi romkert angol nyelvű vezetője.
A kötet egy különleges tárgycsoport nyomában tett utazásra hívja az olvasót. A nagyszentmiklósi kincs néven ismert együttes Európa legjelentősebb kora középkori aranykincslelete. A huszonhárom tárgyból álló, csaknem tíz kilogramm súlyú aranyedénykészlet minden bizonnyal egy előkelő avar család birtokában volt. A készlet számos darabja gazdagon díszített, formájában egyedi, és kivételes művészi értéket képvisel. A gyönyörű fotókkal illusztrált kötet a legújabb tudományos eredmények alapján meséli el az aranykincs történetét. Miközben a szerző elhelyezi a tárgyegyüttest az avar történelem, kultúra és társadalom összefüggéseiben, azt is bemutatja, milyen politikai, gazdasági és kultúrtörténeti folyamatok zajlottak a 7–9. században a Kárpát-medence tágabb környezetében: Európában, a sztyeppén és a Földközi-tenger medencéjében.
Az avar kaganátus 9. század eleji összeomlása után a Dunántúlon, az egykori Pannonia provincia területén alakult ki a Karoling Birodalom legkeletibb tartománya. 838/840-től Privina és fia, Chezil az Alsó-Zala-völgyben (Délnyugat-Magyarország) fekvő Zalavár-Várszigeten alakította ki birodalmát Mosaburg székhellyel, amely 907-re a tartomány egyházi és közigazgatási központjává vált.
A Zalavár-várszigeti fő vártól északra fekszik egy különböző nagyságú, többé-kevésbé összefüggő homokdombokból álló szigetcsoport, a suburbium, ahol főként a mosaburgi település-agglomerációt kiszolgálók éltek. Ennek egy részét, Zalavár-Rezes 12 300 m² nagyságú területét Cs- Sós Ágnes tárta fel 1961 és 1989 között. A lelőhely-részlet egy karoling kori temetkezési hely 205 sírját, valamint egy karoling és egy kora Árpád-kori település összesen 128 telepobjektumát rejtette.
A zsámbéki premontrei templom és kolostor az egyik legfontosabb középkori egyházi épület Magyarországon, amely romjaiban is mutatja az Árpád-kori építészet legmagasabb színvonalú elemeit. A hazai kutatás hamar felismerte az épület jelentőségét, így a magyarországi műemlékvédelem egyik korai – egyben emblematikus – állagmegóvási projektje kapcsolódik a templomépülethez. 1986 és 1991 között Valter Ilona vezetésével jelentős régészeti kutatások folytak a kolostor területén, valamint a területen található középkori temetőben. A most megjelent, alapvető fontosságú kötet tartalmazza e feltárások tudományos feldolgozását és dokumentációját. A monográfia azonban ennél sokkal szélesebb körben foglalkozik Zsámbékkal: összefoglalja a település régészeti és történeti előzményeit a neolitikum korszakától kezdődően, az őskor különböző periódusait, majd a római kort is áttekintve. Így jut el a kolostor középkori alapításához, amely a Smaragd nemzetséghez köthető, tehát a hazai középkori magánegyházak egyik fontos emlékét jelenti. A premontrei korszakot követő pálos időszak is feldolgozásra került, minden esetben áttekintve a jelentős korábbi kutatástörténeti előzményeket is. Valter Ilona fejezetei mellett számos más szerző és tudományterület képviselője is hozzájárult a kötethez: Lengyel Imre és Hajdu Tamás az előkerült embertani anyag feldolgozásával, Kárpáti Zoltán és Zsiga-Csoltkó Emese régészek, Fehér Krisztina építészmérnök, valamint Bozóki Lajos és Szőke Balázs pedig egy-egy részterület összefoglalásával.