A várnai Stara Bulgaria Gyűjtemény 4210 régészeti leletből áll, melynek többsége övveret, ruhadísz, csat és lószerszám veret a 6–11. századból. Sok tárgy esetében nem ismert a pontos lelőhely, de többségük Északkelet-Bulgáriában került elő. A kollekció egy fél évszázados gyűjtőmunka eredménye, amely a nagyrészt illegális műkincskereskedelem során Nyugat-Európába és Amerikába került régészeti leletek visszaszerzését célozta meg. A leleteket egy bolgár-magyar kutatócsoport vizsgálta; jelen kétnyelvű (angol és bolgár) kötet a várnai gyűjtemény kora középkori leleteit mutatja be.
The Old Bulgaria Museum Collection / Стара България Музейна Сбирка
Attila Türk – Csilla Balogh – Olga Pelevina – Boyan Totev – Péter Langó (eds.)
Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 20
Budapest: Archaeolingua, 2021
Keménytábla, 272 oldal, színes és fekete-fehér illusztrációkkal, ISBN 978-615-5766-38-1
7000 éves üzenet. Az újkőkori világ emlékei Budapest vidékén
M. Virág Zsuzsanna (szerk.)
Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 2020, 172 oldal, színes és fekete-fehér illusztrációkkal, ISBN 978-615-5341-70-0
Ez a kétnyelvű kiállítási katalógus az élelemtermelés kezdeteinek időszakát járja körbe a mai Budapest területén előkerült régészeti leletek fényében. Az élelemtermelés megindulása a kétségkívül az egyik legjelentősebb sorsfordító esemény volt az emberiség történetében. Az újfajta paraszti gazdálkodás azonban, a letelepedéssel, a termőföldek, legelők folyamatos megteremtésének szükségletével, a természeti környezet lassú átalakulását is megindította.
Az agrárgazdálkodás tudománya a Közel-Kelet irányából — a Kr. e. 10000–6000 közötti időben— több hullámban zajló vándorlással jutott a Kárpát-medencébe. A főváros első állandó lakóit a vonaldíszes kerámia népének élelemtermelő közösségei képviselték, akik Kr. e. 5450/5400 táján telepedtek meg környékünkön. Történetüket az edények díszítőstílusának változása alapján Kr. e. 5000/4950-ig követhetjük.
Az újfajta életformához társuló képzetekhez számos, számunkra titokzatos rítus kapcsolódott, amelyek a természetfeletti hatalmak jóindulatának megnyerésére irányulhattak. Mindezek néma tanúi többek között a ritka különleges ember- és állatformájú agyagszobrocskák és az emberarcokkal átlényegített edények, amelyek az egykori művészet remekei is egyben.
A kiállítás kurátora és egyben a kiállítási katalógus szerkesztője M. Virág Zsuzsanna.
Redefining Archaeological Cultures
Danielle J. Riebe
Boundaries and Interactions during the Late Neolithic on the Great Hungarian Plain
Archaeolingua Series Maior 42
Praehistoric Research in the Körös Region 5
Budapest, Archaeolingua, 2021, Keménytábla, 312 oldal, színes és fekete-fehér illusztrációkkal, ISBN 978-615-5766-45-9
Boundaries exist because people interact. These interactions become embedded in material culture, and from production until discard, people use objects to create, reinforce, and dispute socio-cultural boundaries. This volume seeks to challenge and transform how archaeologists define socio-cultural boundaries by reconstructing interactions through the assessment of various materials using an array of analytical techniques. During the Late Neolithic (5000–4500 BC), the communities of two major archaeological cultures, the Tisza and the Herpály, occupied the Great Hungarian Plain. These groups, traditionally defined based on the presence and absence of certain material traits, have long been reified in the archaeological literature. This study illustrates that group affiliation cannot solely be defined by material traits but rather by the degree of connectivity between sites. Based on the analyses conducted on archaeological materials from 12 Late Neolithic sites across the Great Hungarian Plain, an actively enforced socio-cultural boundary can be modeled between the Tisza and Herpály archaeological cultures. This research has far reaching implications for how archaeologists can view interactions as a way to measure, reconstruct, and model socio-cultural boundaries throughout time and space.
Környezettörténet 3. Környezeti folyamatok a honfoglalástól napjainkig történeti és természettudományos források tükrében
Demeter Gábor – Kern Zoltán – Pinke Zsolt – F. Romhányi Beatrix – Vadas András – Bíró László (szerk.)
Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont / Research Centre for the Humanities, 2021, 276 oldal, színes és fekete-fehér illusztrációkkal, ISBN 978-963-416-239-1; 978-963-416-240-7
Megjelent a NKFI FK 128 978 sz. Tudás, tájkép, nemzet, birodalom című projekt anyagi és szakmai közreműködésével, a European Society for Environmental History (ESEH) pénzügyi támogatásával a Környezettörténet 3. című tanulmánykötet, amely a korábbi, 2019. évi, Eötvös Loránd Tudományegyetemen rendezett konferencia előadásait, valamint az azokra reflektáló tanulmányokat tartalmazza. Miként a korábbi, Kázmér Miklós szerkesztésében megjelent kötetek, ez is vállaltan a természettudományi módszerek történettudományi népszerűsítését célozza meg.
Az alternatív forrásokat és megközelítési módokat (dendrokronológia, festészet, klímatörténet, geofizika-geológia, történeti régészet, történeti etimológia, zöldtörténelem, stb.) használó színes kiadványban intézetünk munkatársai közül Balogh Róbert két magyar nyelvű és Demeter Gábor egy angol nyelvű tanulmánya jelent meg. A projekt résztvevői közül még Bodovics Éva tanulmányát olvashatjuk a kötetben. A kötet szerkesztésében intézetünk munkatársai közül Bíró László tudományos főmunkatársa és Demeter Gábor vettek részt. A további szerkesztők: Kern Zoltán, F. Romhányi Beatrix, Pinke Zsolt és Vadas András.
Magyar Tudomány különszám: Hunok, avarok, magyarok a korai középkorban – a modern multidiszciplináris kutatások tükrében
Benkő Elek – Bollók Ádám (szerk.)
Magyar Tudomány: A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2021. ISSN 1588-1245
A különszám tanulmányai a hunok, avarok és korai magyarok régészeti kutatásáról adnak összefoglalást a szakterület kiemelkedő kutatóitól, egyaránt érintve az ázsiai hunokat, az archeogenetika új eredményeit, a nyelvészet és őstörténet kérdését, vagy a magyarok első találkozását a kereszténységgel.
Archaeology and Public Benefit. Moving the Debate Forward. Proceedings of the International Conference Prague, Czech Republic, 5–7 March 2020
Sadie Watson (ed.)
EAC Occasional Papers 16
Budapest: Archaeolingua, 2021
Puhakötés, 226 oldal, színes és fekete-fehér illusztrációkkal, ISBN 978 615 5766 44 2
Az Európai Régészeti Tanács Occasional Papers sorozatának idei kötete a 2020-ban megrendezett 21. EAC Szimpózium előadásainak rövidített változatát gyűjti egybe. A konferencia a beruházások kapcsán végzett régészeti munka és a közösség érdekeinek összefüggéseire fókuszált, az előadások ennek az egyelőre kevéssé feltárt témának egyes aspektusait járják körbe az európai államokból hozott esettanulmányokon keresztül.
A Kárpát-medence környezettörténete a középkorban és a kora újkorban
Benkő Elek – Zatykó Csilla (szerk.)
Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet – Archaeolingua, 2021 Keménytábla, 464 oldal, színes és fekete-fehér illusztrációkkal, ISBN 978-615-5766-43-5
A kötet a környezettörténeti kutatás legfontosabb Kárpát-medencei témáit érinti és a magyar honfoglalás előzményeitől a kora újkorig terjedő időszakot öleli fel. A tanulmányok a klímatörténet, az erdő- és vízgazdálkodás, a gabonatermesztés és állattartás, valamint a mindezzel összefüggő regionális folyamatok kérdéseivel foglalkoznak. A magaslati üledékgyűjtők helyett inkább a középkori települések közelében kijelölt kutatási helyszínek környezettörténeti feldolgozása az érintett tudományágak szoros együttműködésére és részletes történeti-régészeti elemzésére épült.
Egy kelta falu Győr határában. A ménfőcsanaki késő vaskori település
Tankó Károly
Studien zur Eisenzeit im Ostalpenraum 2, Budapest, Archaeolingua, 2020, Keménytábla, 320 oldal, színes és fekete-fehér illusztrációkkal, ISBN 978-615-5766-41-1
Ménfőcsanak a kelta vándorlás egyik kulcsfontosságú lelőhelye Győr közelében. Ez Magyarország, de talán a teljes Kárpát-medence legnagyobb felületen és legteljesebben kutatott késő vaskori települése. Közelében az azonos korú temető több száz sírja is feltárásra került, köztük olyanok is, amelyek mellékleteik alapján egyértelműen a Kr. e. 4. század első felére datálható kelta népmozgással hozhatók összefüggésbe. A lelőhely jelentősége a kelet-magyarországi Sajópetrihez mérhető; a Ménfőcsanakon napvilágra hozott leletanyag feldolgozása és elemzése jelenleg is folyik.
Ez a könyv a Győr–Ménfőcsanak határában, a Szeles-dűlőben, a mai 83-as számú út és a mellette létesült bevásárlóközpont területén 1993–1998 között végzett régészeti feltárásokon napvilágra került késő vaskori település leletanyagának bemutatását és tudományos értékelését tartalmazza. A kötetben tárgyalt kutatási eredmények által átfogó képet kapunk egy falusias jellegű késő vaskori településről, vagyis a kelták mindennapi életének színteréről – Sajópetri és Polgár után – a Dunántúlon is.