Könyvajánló

A hatalom jelképei és szilárd bázisai – Várak és udvarházak a 15. századi Magyar Királyságban az építészeti reprezentáció fényében.
Nagy Szabolcs Balázs
Budapest: Martin Opitz Kiadó, 2026. 375 oldal, keménytábla, cérnafűzött, színes és fekete-fehér illusztrációkkal. ISBN 978-615-6998-05-7
Book____001____H26NY

“Kacsalábon forgó palota, a Kékszakállú herceg vára, Huszt romvárának bús düledékei… A vár sokrétű és jól ismert jelkép a ma embere számára: a fényűző életmód, az erő, az önállóság és elzárkózás vagy a letűnt korok dicsőségének megtestesítője. Öt-nyolc évszázaddal ezelőtt a Magyar Királyság nemesi várainak eredeti urait több szempont is sarkallta az építkezések megkezdésére. Nyilvánvaló katonai-védelmi szerepükön túl a középkori várak biztosították a ranghoz méltó lakókörnyezetet és gyakran a birtokok gazdasági irányításának központjaiként szolgáltak. Mindezeken túl azonban fontos jelképek voltak már a maguk korában is, és ez a szerepük korántsem volt elhanyagolható.

Jelen kötet lapjain ugyan megjelennek paloták, hercegek és természetesen változatos romok is, a szerző mégis elsősorban annak ered nyomába, hogy a késő középkori nemesi várak milyen üzenetet kívántak közvetíteni a kortársak számára. Hogyan fejthető fel több mint fél évezred távlatából az egykori mondanivaló? A tárgyalás kiindulópontja három főúri rezidencia: Várpalota, Újlak és Kisnána 14-15. századi története. E három helyszín régészeti, művészettörténeti és történeti adatokra alapozó, részletekbe menő építéstörténeti elemzését követi néhány további korabeli rezidencia rövidebb bemutatása, majd az építészeti reprezentáció kérdéseinek vizsgálata.”

A kötet megvásárolható a kiadónál

Pénzügyek Mohács árnyékában. Fejezetek a magyarországi nemesércbányászat, pénzügyigazgatás és pénzverés 16. századi történetéből.
Mátyás-Rausch Petra, Oborni Teréz, Tóth Csaba
Budapest, ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja, Martin Opitz, 2025. 192 oldal, magyar nyelven, keménytáblás, cérnafűzött, színes és fekete-fehér illusztrációkkal. ISBN: 978-615-6998-13-2
Book____002____H26NY

Mohács előestéjén és a csatát követő években „nagy és súlyos dolgok” történtek a késő középkori Európában, különösen a Magyar Királyságban. Az Oszmán Birodalom megállíthatatlan invázióját – amelyet a Közép-Európát uraló Jagelló-dinasztia egységes ereje sem tudott elhárítani – Magyarország sem volt képes visszaverni. A történelmünkben korszakhatárt jelentő vesztes csatát megelőző Jagelló-korszak megítélése – az elmúlt évek kutatási eredményeinek fényében – napjainkra nem kis mértékben változott, már sokkal árnyaltabban ítéljük meg ezt az időszakot. A magyar történelmi emlékezetben Mohács egyértelmű korszakhatárt jelent, és valóban, a csatavesztés súlyos változásokat elindító, sorsfordító esemény volt, mégsem lehet azt állítani, hogy minden tekintetben azonnali változásokat eredményezett volna. A politikai-hatalmi viszonyok a csatát, és főképpen a kettős királyválasztást követően gyorsan változtak, és gyorsan összekuszálódtak, de a bányaművelésben, a pénzverdék működtetésében jóval lassabban következtek be és mutathatók ki az újkor felé vezető, átütő változások. Kötetünkben arra törekedtünk, hogy a Mohács előtti nehéz esztendőket és a csata utáni zűrzavaros időket egy különleges nézőpontból, a Magyar Királyság területén folyó nemesércbányászatot, az arra ráépülő pénzverés történetét a középpontba helyezve, a történeti eseményekbe ágyazva, de azokból egyúttal ki is emelve mutassuk be a tisztelt olvasóknak. Saját kutatásaink felhasználásán kívül összegezni igyekeztünk mindazon ismereteket, amelyeket a tudományos kutatás az utóbbi évtizedekben ebben tárgyban a felszínre hozott, és szívből reméljük, hogy a különleges történeti áttekintés – a mohácsi csata 500. évfordulójának évében különösen – számot tarthat a nagyközönség érdeklődésére.

Annual of Medieval Studies at CEU Vol. 31
Ivanišević, Dora. (szerk.):
Department of Historical Studies, Central European University (Vienna), 2026. Puhakötés, 250 oldal, fekete-fehér illusztrációkkal. ISSN 1219-0616
annualis borito 2025.indd

Az Annual of Medieval Studies at CEU most megjelent 31. kötete a Közép-Európai Egyetem (CEU) és az Archaeolingua Kiadó gondozásában megjelenő kiadványok között a legrégebb óta publikált évkönyv. Ez a kötet ugyanakkor egy megújulási folyamat bizonyítéka is, ahogy a kötet szerkesztője beszámol erről a bevezetőben. Az évkönyv eredeti célkitűzése szerint, ahogy a kötet ajánlójában most is olvashatjuk,  a Középkortudományi Tanszék végzett diákjainak és doktoranduszainak nyújtott  publikációs lehetőséget. Másrészt az egyes kötetek tartalmazták a tanszéken lezajlott események krónikáját is, a megvédett szakdolgozatok és disszertációk rövid ismertetése mellett. De már a legelső kötetektől kezdve találkozhattak az olvasók jeles középkorkutatók tanulmányaival, valamint tematikus válogatásokkal, amelyek valamilyen kutatási programhoz vagy konferenciához kapcsolódtak. Ez a tendencia erősödött az utóbbi években és az intézményben lezajlott változásokkal párhuzamosan ez az évkönyv is megújul. Nagyobb hangsúly kerül a “peer review” folyamatra, és arra, hogy a kiadvány ne csak egy intézmény, hanem a tágabb földrajzi régió, a partnerintézmények, és általában az interdiszciplináris középkortudomány publikációs fóruma legyen.

A most megjelent kötet a megszokott sokszínűséget mutatja, hiszen a későantikvitástól a reneszánszig, a kora újkorig terjedő időszak kérdéseit vizsgálják a tanulmányok. A tudományterületek is megjelenetik a középkorral foglalkozó legkülönfélébb megközelítéseket, beleértve a történelem, filozófia, irodalom és művészettörténet, a filológia vagy éppen a régészet módszertanát és tudományos elemzését. A témák a tetrarchia kori emlékektől a 14. századi mongol uralkodói házasságokon keresztül egészen a kora újkori dél-indiai nyelvek problémájáig ívelnek, ezzel is mutatva a megjelent cikket eurázsiai földrajzi keretét. De ugyanígy olvashatunk tanulmányokat a 11. századi szerzetesi gyakorlatról, a római zarándoklatok különféle vonatkozásairól, vagy  egy 15. századi oszmán-török szöveg 17. századi fordításáról. A magyar régészet szempontjából is tartalmaz olyan tanulmányt ez a kötet, amely kiemelkedő fontosságú. Rácz Bernát művészettörténész a pétermonostori ereklyetartó kapcsán ezúttal a régészeti lelet segítségével felvázolható narratív rendszereket vizsgálja. Ezzel is bizonyítva, hogy a középkorkutatás itt bemutatott új évkönyvében a hangsúly továbbra is az interdiszciplináris megközelítésen van.

HATHÁZI 65. Tanulmányok Hatházi Gábor 65. születésnapja tiszteletére.
Szőllősy Csilla (főszerk.)
Székesfehérvár–Kecskemét, Szent István Király Múzeum, Kecskeméti Katona József Múzeum, 2025. Magyar nyelven, angol és német nyelvű összefoglalókkal. Táblakötés, 498 oldal, színes és fekete-fehér illusztrációkkal. ISBN 978-615-5413-61-2
Book____004____H26NY

Hatházi Gábor a magyarországi középkori kiemelkedő kutatója, aki több területen is maradandót alkotott és fontos publikációkkal gazdagította a magyar tudományt. Legfontosabb munkái tartoznak a magyarországi kunok középkori régészeti emlékanyagának feldolgozásai, különösképpen a Hantos-szék régészeti kutatásának monografikus bemutatása. Számos munkájában foglalkozott a kései nomádok, többek között a besenyők régészeti leleteivel. Emellett fontos tanulmányokkal járult hozzá a középkori kincsleletek értelmezéséhez és az ezekben található viseleti elemek és fémtárgyak azonosításához. Tudományos publikációi kiterjednek a középkori várkutatás területére elsősorban a csókakői ásatások kapcsán. 65. születésnapjára nagyszabású kötettel köszöntötték pályatársai, kollégái és azok akikkel tudományszervezői munkája kapcsán dolgozott együtt.

Az ünnepi kötet tanulmányai kiterjednek a középkori régészet szinte minden területére. Az ünnepelt kutatásaihoz kapcsolódó kun tematikájú tanulmányok mellett, amelyből több tanulmány is található a kötetben, szó esik a besenyők és a jászok kutatásáról. Emellett a tatárjárás régészeti vizsgálata is több cikkben szerepel. A középkor mellett számos írás foglalkozik a honfoglaláskor és az oszmán-török hódoltság korszakával is. A temetkezések kutatása és a településrégészeti vizsgálatok sokféle feldolgozandó témát jelentettek az ünnepi kötetbe író szakemberek számára ugyanúgy, ahogy a régészeti, és általában a kulturális örökség vizsgálatának, megőrzésének és hasznosításának kérdései is. Egy gazdag szakmai életutat egy különösen gazdag és színvonalas tanulmánykötettel ünnepeltek meg a szerzők és a több intézményt reprezentáló szerkesztők.

Vessel glass from late Roman burials in Pannonia.
Dévai Kata
Dissertationes Pannonicae Ser. IV. Vol. 5. Budapest: ELTE BTK Régészettudományi Intézet – Martin Opitz, 2025. 464 oldal, keménytábla, cérnafűzött, színes és fekete-fehér illusztrációkkal, angol nyelven. ISBN: 978-963-6464-9-74
Book____005____H26NY

A kiadvány a szerző 2013-ban megvédett doktori disszertációjának (Késő római temetkezések üvegmellékletei Pannoniában) átdolgozott, aktualizált változata. A jelen kiadványban tárgyalt üvegmellékletek katalógusának alapját a disszertációhoz végzett gyűjtés adja. A szerző egyik célja a pannoniai üvegedények új, részletesen kidolgozott tipológiai rendszerének kialakítása volt, amely a formán, színen, üvegminőségen, díszítésen és egyéb, készítéstechnológiára vonatkozó finom részleteken alapul.

A katalógus majdnem ezer pannoniai késő római üvegedényt foglal magában. Bár a katalógus nem teljes, mégis reprezentatív képet nyújt a korszak tipikus üvegedény-formáiról, valamint azok szerepéről a provincia késő római időszakában. Pannonia a Római Birodalom egyik kiemelkedő üvegműves központja volt, ahol mind a nyugati provinciák, mind a keleti tartományok felől érkező hatások érvényesültek.

A kötet és a katalógus fő célja a 4–5. században használt üvegtípusok és földrajzi elterjedésük szisztematikus áttekintése. A kutatásba bevont üvegedények fontos információkkal szolgálnak a késő római Pannonia üvegáruinak felhasználásáról és a hozzájuk kapcsolódó fogyasztási szokásokról. A tanulmány egyúttal rávilágít arra is, hogy a különböző településtípusokon eltérő módon használták az üvegtárgyakat, hiszen más típusokat részesítettek előnyben például a limes menti katonai létesítményekben, mint a provincia belső területeinek településein. A különböző üvegtípusok tér- és időbeli helyzetének vizsgálata bizonyos műhelyek azonosítását is lehetővé tette, emellett a pannoniai üvegművesség fő tendenciái is kirajzolódtak.

A kötet megvásárolható a kiadónál.

Mohács: számvetés Tanulmányok az 1526. évi mohácsi csatáról.
Varga Szabolcs – Kovács István (szerk.)
Budapest, Martin Opitz, 2025. 552 oldal, keménytáblás, cérnafűzött, színes és fekete-fehér illusztrációkkal. ISBN: 978-615-6998-12-5
Book____005____H26NY

Elérkeztünk a mohácsi csata 500. évfordulójának küszöbére, ahonnan már belátható közelségben van a megemlékezés, ugyanakkor vissza lehet tekinteni a tudományos felkészüléssel töltött elmúlt esztendőkre. Bár az idei év még számos új kötettel és eredménnyel fogja gazdagítani a mohácsi csata szakirodalmát, már így is elmondható, hogy talán egyetlen olyan történelmi évforduló sem volt a közelmúltban, amelyre ennyire készült volna a magyar tudós társadalom. Ez pedig önmagában érték, hiszen azt mutatja, hogy a hazai tudományos közeg minden nehézség ellenére képes összefogni, s a tudásával, szakértelmével továbblendíteni a csatával kapcsolatos gondolkodásunkat.

Ki gondolta volna 2020-ban, hogy azóta − ha csupán a jelen kötetet szintén magába foglaló „nagy piros könyvsorozatot” is nézzük − tucatnyi alaptanulmány jelent meg csak az időközben feltárt III. és IV. tömegsír anyagából, s immár biztos lábakon áll az a tétel, hogy az előkerült maradványok a csata utáni kivégzés keresztény áldozataié, s immár arról beszélhetünk, hogy milyen betegségekben szenvedtek, honnan származtak a csata résztvevői, s pár esetben szinte karnyújtásnyira vagyunk az arcrekonstrukcióktól. Azaz 2026-ban végre arcot kapnak az ötszáz éve kivégzett áldozatok, s ma még beláthatatlanok ennek az ebből fakadó személyesség révén a közgondolkodásra ható pozitív következményei. Illetve ki gondolta volna pár elvakult történészen kívül, hogy össze lehet állítani egy, az eddigi ismereteinket jóval meghaladó névsort a csatában részt vett személyekről. A külvilág számára láthatatlan sziszifuszi munkával mára eljutottunk oda, hogy létezik egy ilyen lista, készülnek a benne szereplők életrajzai, s e kötet egyik tanulmánya elemzi a csata után keletkező veszteséglistákat, s egyben módszertani alapzatot ad ahhoz, hogy milyen erudícióval lehet nekiállni egy ilyen munkának. Eddig biztosnak hitt nevekről derült ki, hogy valójában sosem léteztek, míg mások, akiket eddig sosem „jegyzett” a történelem, ott voltak a mohácsi csatában. Így az arcok mellett neveket és sorsokat is kapnak az eddig megfoghatatlan hősök, ez pedig óhatatlanul személyessé formálja a csata eddig jobbára absztrakt fogalmát.

Lépjünk azonban beljebb a tudomány által kitárt ajtón, és nézzük meg a régészet, a geográfia, az irodalomtörténet, a muzeológia, a művészettörténet és az etnográfia új eredményeit. Vajon ki gondolta volna, hogy a régészek által talált aprócska lövedékekből ma már pontosan meg tudjuk állapítani, miként készültek, s hogyan használták őket, azaz értjük a korabeli tűzfegyverek működését? Vagy hogy épp a csatatéren talált apró sarkantyútöredékekből érthetjük meg a korabeli lovasság működését? Bizony, az e kötetben olvasható eredmények még a kérdésként sem merültek fel pár évvel korábban, s igazából ebből mérhető le a tudomány eredményessége, hiszen végre kimondhatjuk, hogy a különböző tudományágak közötti párbeszédnek köszönhetően új szempontokat sikerült felvetnünk a csatával kapcsolatban.

Ugyanez elmondható a geográfiával összefüggésben is. Míg 2020-ban még csak történészek szóltak hozzá a táji környezethez, az azóta eltelt esztendőkben földrajztudósok, néprajzosok, illetve régészek szintén bekapcsolódtak a kutatásba, és egy sor tanulmányban rekonstruálták az ötszáz évvel korábbi természeti állapotot. Munkájuk eredményeképp Mohács környéke mára a Kárpát-medence legjobban dokumentált kistérségévé vált, s ez megtermékenyítő hatással van a legújabb csatarekonstrukciókra is, amelyekből az emlékévben is várható új eredmény.

Az elmúlt év szellemi pezsgéséhez természetesen hozzájárultak a csata emlékezetével kapcsolatos kutatások is, csak ebben a kötetben egymás mellett olvasható egy-egy írás három kortárs történetíró, Brodarics István, Szerémi György és Zermegh János szövegeiről. S ehhez még hozzájönnek a 18–19. századi irodalmi, s a 20. századi egyházi recepcióval kapcsolatos eredmények, ahogy Tomori Pál emlékezetének izgalmas bemutatása, mely jól kiegészíti a mohácsi fővezér katonai tevékenységéről írt tanulmányt mintegy ívet húzva a múlt és a jelen között. Ráadásul 2026-ban immár nemcsak a magyar kulturális emlékezetről beszélünk Mohács kapcsán, hiszen e kötetben több cikk is sorakozik a csata oszmán s boszniai szellemi lenyomatáról, mert – az elmúlt évek kutatásainak eredményeként az is kiderült, hogy – a mohácsi csata hatása és jelentősége, ezáltal pedig értelmezési kerete is túlmutat a magyar szemhatáron. Európai ügy, amint ezt a kötetben olvasható korabeli diplomáciával foglalkozó cikkek világosan bizonyítják, s ebbe a földrajzi fogalomba a keleti sztyeppe és a Krím-félsziget is beletartozik. Az oszmán elefántcsorda dübörgése az egész kontinensen nyomot hagyott, még ha a sebek javát mi is kaptuk. Bár ezzel a régi toposszal is illik óvatosan bánnunk, hiszen a Bosznia 15. századi sorsáról szóló cikkét elolvasva kiderül, bizony nekik még nálunk is mostohább sors jutott osztályrészül.

Varga Szabolcs ajánlója

A kötet megvásárolható a kiadónál.

Synergia I. A Kecskeméti Katona József Múzeum és a Kecskeméti Középkorász Műhely évkönyve. Studies from the Kecskemét Medieval Workshop
Pánya István, Rácz Bernát (szerk.)
Kecskemét, Kecskeméti Katona József Múzeum és a Közösségi Régészeti Egyesület, Gyomai Kner Nyomda Zrt. 2026. Táblakötés, 842 oldal, színes illusztrációkkal, térképekkel. ISSN 3141-7671
Book____006____H26NY

Változás és folytonosság, e két kulcsszó keretében indult el Bács-Kiskun vármegye középkorának komplex, történeti földrajzi – régészeti vizsgálata a 2010-es évek elején. A  kiinduló cél alapvetően a topográfiai ismeretek bővítése volt, amin belül elsődlegesen a településhálózat elemeinek térbeli azonosítására, a belterületek kiterjedésének meghatározására, települési szempontból jelentős épületek (vár, monostor, templom, udvarház, malom stb.) helyének felderítésére, illetve a külterületi határok felvázolására irányultak. Másodlagos célként megfogalmazódott a történeti táj, úthálózat rekonstrukciója, illetve a topográfia kapcsán érdekes társadalmi változások/jellemzők (pl.: kun településterület kiterjedése, hódoltságkori délszláv betelepülés stb.) feltárása.

Ezt a nagyszabású programot alapjaiban változtatta meg a közösségi régészet egyre fontosabbá váló hatása, amelyben kiemelkedő szerepet kapott a vármegye területén folyó szervezett önkéntes munka. A civilek szerepvállalása a kezdetektől fogva messze túlmutatott a fémkeresős/topográfiai kutatáson, és éppen a kötet, valamint annak szemlélete is bizonyítéka a szakemberek és az önkéntesek sokirányú együttműködésének. Ebben a munkában az önkéntesek mindvégig névvel, és sok esetben képpel szerepelnek, világosan megmutatva, hogy mivel járultak hozzá a kutatások eredményeihez és a kötet létrejöttéhez.

A sokszáz oldalas és gazdagon illusztrált monográfia egyik legfontosabb része a vármegye (és néhány esetben a kapcsolódó területek) középkori örökségének atlasza, amely eddig soha nem látott gazdagságban mutatja be az egyes emlékcsoportokat, azok térbeli elterjedését, kiegészülve a lelőhelyek és a leletek illusztrációival. A létrejöttében is úttörő válallkozás új mérföldkő a terület középkorkutatásában, de egyben az egész hazai középkori régészetben, településkutatásban és településföldrajzban.