Magyarország mindig is híres volt termálvizeiről, a manapság ide érkező utazók többsége kipróbálja az ország valamelyik fürdőjét. Így volt ez az elmúlt évszázadok során is. Már a török hódoltság korában számos útleírásban dicsérték a magyarországi fürdők jótékony hatását. Ennek a korszaknak (1541–1699) a fürdőkultúráját ismerhetjük meg ebben a kötetben. Az ország természetes hőforrásait kihasználva termálfürdők épültek, közöttük találjuk meg azokat az értékes épületeket is, melyeket megépítésük óta, azaz közel 450 éve folyamatosan használunk. Szerte a hódoltság területén gőzfürdők álltak, amelyek mára teljesen elpusztultak és csak régészeti módszerekkel tárhatók fel. A fürdőépületek a 16–17. század műszaki ismereteinek nagyszerű példái. Egyrészt maguknak a kupolás termeknek a kialakítása nagy tudást igényelt, másrészt a víz elvezetése a megfelelő helyekre, a gőzfürdőkben a padlófűtésrendszer kialakítása mind-mind komoly ismeretekről tanúskodik. Egyes budai fürdőépületek méretükben és szépségükben az isztambuli szultáni és nagyvezíri fürdőkkel vetekednek. Ezek az Oszmán Birodalom fénykorában épültek és annak klasszikus építészeti stílusát képviselik. A budai Rudas fürdő kupoláját tartó oszlopok, a Császár fürdő zegzugos termei a korszak kiemelkedő alkotásai.
A jeles nubiológusnak, Török Lászlónak ajánlott jelen kiadvány hatvan angol, német és francia nyelvű esszét tartalmaz a szakterület nemzetközileg elismert kutatóitól. A kötet a Földközi-tenger vidéke, Egyiptom és Nubia történetének, régészetének, vallás- és művészettörténetének ezer évét öleli fel az őskortól a középkorig. Az Ünnepelt tudományos érdeklődését tükrözendő, a közölt tanulmányok többsége egyiptomi, núbiai és késő-antik témájú kutatások. Emellett több tanulmány szól az őskori Európáról, az ókori Közel-Keletről, valamint a Római Birodalomról. A szerkesztők külön fejezetet szántak az antik tanulmányok újkori és modern újrafelfedezésének. Nagyobb áttekintéseken és szintéziseken túl híres lelőhelyeken végzett új és újraértékelt ásatási eredmények beszámolói közül válogathat az olvasó. A fenti tanulmányok új betekintést adnak az egykori társadalmak színes és életvidám mindennapjaiba és előremozdítják az ókori és késő antik Mediterráneum és tágabb környezete világának behatóbb megismerését.
A PPKE BTK Régészettudományi Intézet és a Budapesti Történeti Múzeum közös kiadásában jelent meg a Nagy Margit születésnapja alkalmából készült ünnepi kötet: Relationes Rerum. Régészeti tanulmányok Nagy Margit tiszteletére címmel.
Nagy Margitot, a magyar népvándorlás kori kutatás meghatározó alakját születésnapja alkalmából 41 magyar és 8 külföldi (német, orosz, ukrán) szerző köszöntötte. A tanulmánykötet 39 dolgozatot tartalmaz a neolitikumtól a honfoglalás koráig terjedően, döntő többségében a Kárpát-medence népvándorlás kori régészeti kérdéseiről. A kötetben alapközlések, tárgytipológiai feldolgozások, illetve telep-és temetőanyag bemutatások kaptak helyet, melyek többségéhez természettudományos vizsgálatok is kapcsolódnak. A gazdagon illusztrált kötet az Archaeolingua Kiadó gondozásában jelent meg a PPKE Régészettudományi Intézet és a Budapesti Történeti Múzeum közös kiadásában, megvalósulását a Magyar Tudományos Akadémia támogatta.
Magyarország földrajzi helyzetének köszönhetően átmenetet képezett kelet és nyugat, valamint dél és észak között, ezért egyedülállóan gazdag régészeti emlékekben. A jelen kötet egy német-magyar előadássorozat tanulmányaira alapozva a Kárpát-medence mintegy 7000 év történetét felvillantó friss kutatási eredményeket és innovatív módszereket tárgyal és foglal össze. A képekkel gazdagon illusztrált kötet öt fejezetet mutat be Magyarország régészetéből: a neolitikumtól a bronz- és vaskoron át a római császárkorig, valamint a népvándorláskorig. A könyv, amely a szakmabeliekhez és a laikusokhoz egyaránt szól, sokoldalú betekintést nyújt a múlt életformáiba, illetve a 21. század eleji régészeti kutatások forrásaiba, problematikájába és módszereibe.
Az ásatások varázslatos világába vezeti be az olvasót ez a sorozat, amely az elmúlt évezredek tárgyait, embereit és szokásait ismerteti meg a régészet és sok más kapcsolódó tudomány segítségével. A régészek mellett a múlt titkai iránt érdeklődő nagyközönség figyelmébe is ajánljuk sorozatunk köteteit. Az egyes témákat, módszereket (dendrokronológia, víz alatti régészet, régészeti légi fotózás) bemutató művek tankönyvként is használhatók, mert megmutatják a nagyvilág régészeti kutatásának új eredményeit és a hazai felfedezések során napvilágra került kincseket. Így az olvasók is a régészeti kutatások résztvevőivé válhatnak, az ő számukra is megnyílik a múlt egy-egy addig ismeretlen korszaka. A régészet egyik leglátványosabban fejlődő ága a víz alatti feltárások világa. Ebbe a varázslatos világba enged bepillantást kötetünk, melynek szerzője saját kutatásaira, élményeire támaszkodva mutatja be, mi is a folyami régészet, melyek a kutatás módszerei, milyen leletek találhatók a víz alatt. Arról is részletes képet kapunk, mivel járulnak hozzá ezek a vizsgálatok a történettudományhoz, a nemzeti és a világörökséghez. A könyv tematikájában elsődleges helyet foglal el a folyami régészet, de helyet kap benne a víz alatti régészet története, valamint a hajózás és a kikötőépítészet kutatásának nemzetközi eredményei is. A legmodernebb kutatási módszerek megismerése mellett izgalmas beszámolókat olvashatunk a Drávatamási határában fellelt török kori rönkhajóról, a dunaföldvári Anjou-kori hajóról, a római limes víz alá merült emlékeiről és Mária királyné 1526-ban elsüllyedt „kincses hajóiról” is. Ezeken a példákon keresztül beavatást nyerünk a víz alatti régészet kutatási módszereibe és eszköztárába. A hajómaradványokon és a víz alatti régészeti leleteken kívül szó esik régi térképek elemzéséről, műszeres felderítésről, víz alatti ásatásokról – a búvárrégészet szenzációs leleteiről és hétköznapjairól. A szerző Tóth János Attila búvárrégész, az Argonauta kutatócsoport és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Búvárrégészeti Szakosztályának vezetője. 2002 óta dolgozik az örökségvédelemben, hazai és nemzetközi projekteket, kutatási programokat irányít. Fő tudományos kutatási területe a folyami (dunai) örökség és a víz alatti régészet. Doktori értekezését a Földközi-tenger archaikus kori hajózásáról készítette. A hazai víz alatti feltárások mellett nemzetközi régészeti programokban vett részt Franciaországban, Szlovéniában, Szerbiában és Horvátországban.
A Laszlovszky József 60. születésnapjára készült kötet e-Festschrift; tükrözi azt az innovatív szellemiséget, a technológiai újításokra való nyitottságot és kreativitást, amely az ünnepelt munkáját és tanítási módszereit mindig is jellemezte. A szerzők köre jól mutatja pályájának és érdeklődésének sokszínűségét. A kollégák, tanítványok közt egyaránt vannak történészek, művészettörténészek, régészek, örökségi szakemberek, néprajzkutatók, kulturális antropológusok; egyetemen oktatók, kutatóintézetek, múzeumok, örökségi intézmények szakemberei. A tanulmányok témája igen szerteágazó, tükrözve, milyen komplex irányokban hatottak Laszlovszky József gondolkodásmódja, módszerei, előadásai, írásai, vezetett sétái, és az inspiráló beszélgetések. Egyetlen fogalom, a tér, térbeliség köti össze őket; a kötethez kapcsolódó térkép interaktív tartalomjegyzékként szolgál. Az írások olyan fogalmak és témák köré rendeződnek, mint a határvonalak és határvidékek, az ember és táj közti kapcsolat, városi tér, az emlékezet helyei, örökségi helyszínek, valamint szent helyek.