Az Industry Forum című rendezvényre az ARKWORK Interreg projekt keretében került sor. Mivel a Vaskor-Duna projekt osztrák vezető partnere, az Universalmuseum Joanneum mindkét projektben érdekelt, felkérte a Duna-Vaskor projekt partnerintézményeinek képviselőit a fórumon való részvételre. A 10-es projektpartnert (Archaeolingua Alapítvány és Kiadó) Wollák Katalin örökségvédelmi szakértő, a 9-es projektpartnert (Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete) Czajlik Zoltán tanszékvezető képviselte.
A fórum témája a „Régészeti gyakorlatok és tudásmunka a digitális környezetben” (Archaeological practices and knowledge work in digital environment) volt (1. ábra). A délelőtti konferencia és kerekasztal a régészet és a LIDAR kapcsolatát járta körül. A felvezetőt Marko Mele, a Vaskor-Duna projekt vezetője tartotta, utalva a LIDAR technológia felhasználásának széleskörű lehetőségeire. Az egyes országok eredményeinek bemutatására részben osztrák, szlovén és magyar kutatókat, részben osztrák és magyar örökségvédelmi szakembereket kért fel.

1. ábra: Az ARCHWORK konferencia programja
Az első előadó, Nicole Kamp prezentációjában a LIDAR felhasználását mutatta be Steiermark (Stájerország) osztrák tartományban. A több ezer négyzetkilométeren végzett kutatás eredményei online is hozzáférhetők (http://landesentwicklung.steiermark.at/gis-steiermark). A szlovén előadó, Dimitrij Mlekus utalt arra, hogy Európa egyik legerdősebb országaként nagy hangsúlyt fektetnek a LIDAR vizsgálatokra. Eddig 4418 négyzetkilométeren, az ország területének 21%-án kutattak és 34 094 jelenséget azonosítottak az elmúlt tizenhárom évben. Kiemelte, hogy ez a technológia óriási lehetőséget kínál az egykori táj megismerésére. Ennek az örökségvédelmi szemlélet változását is magával kell hoznia, s az egyes lelőhelyek védelme helyett a tájak védelmének kell átvennie a főszerepet. Martin Fera, a bécsi egyetem kutatója utalt a 2002–2006 között végzett Leitha-projektre, melyben 1500 lelőhelyet azonosítottak, megduplázva az addig ismert lelőhelyek számát. A kutatást az osztrák örökségvédelmi hatósággal együttműködve később kiterjesztették Burgenland más részeire is, az adatok nyilvánosan elérhetők. Eva Steinberger, az osztrák örökségvédelmi hivatal munkatársa a LIDAR eredmények felhasználásának lehetőségeit mutatta be az osztrák örökségvédelemben.
Wollák Katalin a két magyar előadás közül elsőként az új technológiák lehetséges örökségvédelmi hasznosulását ismertette. Az örökségvédelmi feladatokat sorra véve először a lelőhelyfelderítés, lelőhelyazonosítás módszerei közül a prediktív modellezésre hozott példát, majd az örökségvédelmi hatástanulmányokban és az előzetes régészeti dokumentációban alkalmazott módszerek eredményeit taglalta. A beszámoló második részében arról beszélt, hogy az új módszerek eredményei miként tükröződnek vissza a különböző nyilvántartásokban, adatbázisokban, jelezve, hogy a központi nyilvántartásokban az elmúlt évtized hazai LIDAR kutatásai kevéssé követhetők nyomon (2. ábra a, b).

2.ábra /a: Légi régészeti kutatások (légi fényképezés) száma a központi lelőhely-nyilvántartásban

2. ábra /b: Légi régészeti kutatások (légi fényképezés) száma a Magyar Nemzeti Múzeum adatbázisában
Czajlik Zoltán három példán keresztül – Dédestapolcsány (3. ábra), Börzsöny, Süttő) ismertette a magyar LIDAR-kutatások eredményeit. A bemutatott térkép (Király Géza összeállítása) a 2016-os állapotot mutatta.

3. ábra: A dédesi magaslati település a légi lézeres szkennelés felhasználásával készült térképen (ODD Kft; Holl Balázs, a felmérésre a TÉKA – Tájértéktár program nyújtott lehetőséget) (forrás: Magyar Régészet 2014 ősz)
A rövid prezentációk után az előadók pódiumbeszélgetés keretében válaszoltak a résztvevők kérdéseire.
A második, délutáni kerekasztal a „Szakpolitikai panel” (Policy making panel) címet viselte, szervezője Dorina Moullou, a görög kulturális minisztérium képviselője volt. A felvezető előadást James Kyle (Írország) tartotta, aki a régészeti örökségvédelem múltját, jogi hátterét és a kereskedelmi régészet jelenlegi írországi működését mutatta be. Az előadást követő hozzászólások, kérdések után hét résztvevő kapott lehetőséget országa rendszerének ismertetésére:
• Magyarország (Wollák Katalin)
• Ausztria (Eva Steigberger)
• Horvátország (Rajna Šošić-Klindžić)
• Görögország (Dorina Moullou)
• Izland (Adolf Friðriksson)
• Izrael (Eran Mordohovitz)
• Svédország (Fredrik Gunnarsson)
Elsőként Wollák Katalin kapott szót, aki a hazai rendszer bemutatására felhasználta az EAC által készített kérdőívet, mely az egyes országok rendszerének bemutatását négy kérdéscsoportban tárgyalja: 1. szervezeti struktúra, 2. jogi háttér, 3. a régészeti kutatás gyakorlata (megelőző régészet modellje) – tények és számok, 4. A jelen kihívásai (eredmények és problémák) (ld.: https://www.europae-archaeologiae-consilium.org/archaeological-heritage-management). Előadását SWOT analízissel zárta, kiemelve a magyar örökségvédelem legfontosabb kihívásait, majd válaszolt a fémkeresőzéssel, a közösségi régészet magyarországi útkeresésével és jó példáival kapcsolatos kérdésekre.
A további beszámolók közül kiemelkedett egy igazán jó, friss példa: a görög kulturális tárca megállapodást kötött az ország fejlesztési minisztériumával, mely szerint a máltai alapelveket úgy alkalmazzák a továbbiakban a megelőző feltárások finanszírozásánál, hogy a beruházó költségviselésének ki kell terjednie az eredmények publikációjára és azok kommunikációjára is (4. ábra).

4. ábra: Friss görög kezdeményezés a feltárások eredményeinek finanszírozására (részlet Dorina Moullou előadásából)
Ennek két szempontból van nagy jelentősége: egyrészt mivel a mintegy 1500 görög régész közül több mint 1200 a kulturális minisztérium munkavállalója, s a legtöbb régészeti feltárást ők végzik, másrészt abból a szempontból, hogy ugyanezt az együttműködési megállapodást kívánják alkalmazni a magánberuházások esetében is. A példa jobb megismerése és magyarországi adaptálása igazán hasznos lehet.
Wollák Katalin